Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1902

20

Harczolnak a hazáért, a királyért; védik tűzhelyüket a pásztor vend népség ellen, mely orozva rájuk támad a »wengleibiczi« és »kottenaui« (Wend-Leibicz és Kottenau a leibiczi határon) föszállásáról.

És jaj annak, legyen az akár a »majsztram«, a segédje vagy az inasa, ki a király szentesitette czéh-statutumok ellen vét; annak lakolni kell, mert vét a »polgári becsület« ellen.

Czimeres zászlaik alá nem egy ifjú vágyakodott és örült, ha tanoncz- nak felvették, hogy a tanuló évek múltával „legénynek“ felavattatván, „vándorlókönyvével“ helységről helységre, országról országra utazva világot látni, idegen nyelveket elsajátítani lehetett

............

V

ették is annak hasznát későbben, mikor mint önálló iparosok a miskolczi, debreczeni, pesti országos vásárokra vagy a németországi lipcsei sokadalomra vitték nagy mennyiségű gyártmányaikat.

(Tompa zaj hallatszik a színfalak mögött, döbörgés, egyre hangosabban : jön a tatár.)

Szabó. Mi itt akár száz évig disputálunk; ezalatt meg nyakunkra ront az ellenség (mind el).

Hatodik jelenet.

(Kivitték a baloldali székeket. Föllépnek a tatárok: rémséges alakok, borzasztó középkori fegyverzettel; roppant zajjal, huj, huj kiáltással, erősen döbörögve a jobb ajtón be, a bal ajtón ki, hujt, hujt kiabálva.)

(Hosszabb szünet.)

Hetedik jelenet.

(Fábry, mély gyászban, kézéit összekulcsolva imádkozik. Közben ének a színfalak mögött:)

»Isten, bűneink miatt Gyűlt harag kebledben,

S elsujtád villámidat Dörgő felegedben.

Most rabló mongol nyilát Zúgattak felettünk,

Szánd meg, Isten, a hazát,

Eleget bűnhődtünk!«

Fábry. (végig hallgatja az éneket fejét lecsüggesztve, azután felegye- sedve:) Szent Isten, támaszd fel hazánkat! (el)

Szünet.

Nyolczadik jelenet.

Fábry. (közönséges öltözékben) Meg sem mondhatom, mily jól esik