Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901

86 Károly lyceumi felügyelő szép szavakban köszönte meg 31 évi működése alatt intézetünk körül szerzett érdemeit. Lyceumunknak ez igazi barátjától, őszinte jóakarójától, mindenkori támogatójától hadd búcsúzunk el mi itt is, kívánva neki, hogy az ég ura áldja meg a pihenőre tért szolgáját boldog családi körben hosszú és tar­tós élettel, hogy fáradozásának gyümölcsét a boldog nyugalomban sokáig élvezhesse. A magyar önkrpzölcör ünnepe. A ki intézetünk magyar önképzőköré­nek élénk és sikeres működését figyelemmel kisérte, az előtt bizonyára nem maradt titok, hogy az önképzőkör éltető eleme, szellemi vezérében Votisky Károly tanárban keresendő. Tudtuk és éreztük azt nemcsak mi kartársak és Késmárk város közönsége, mint a mely oly sok éven át ta­núja volt a kör által rendezett hazafias ünnepeknek, hanem tudta és érezte ezt első sorban maga az ifjúság, a magyar önképzőkör minden egyes tagja, ép azért felhasználták a kínálkozó első alkalmat, hogy elnökük iránti há­lájukat, tiszteletüket, elismerésüket és szeretetiiket megfelelő módon ki­fejezésre jutassák. Ezen várva várt alkalom pedig e tanévben, a mely­ben Votisky negyedszázados elnöki működését fejezte be, kínálkozott. Ezen az önképzőkör életében oly fontos évfordulót az ifjúság egy a jubiláns érdemeihez méltó diszgyfiléssel ülte meg, október 19-én, a melyen az egész tanulóifjúság és a tanári kar részt vett. Az ünnepeltet, kit belépése alkalmával zugó éljenzéssel fogadtak, először Rónai Dezső VIII. o. t., mint az önképzőkör alelnöke, szép beszéd­del üdvözölte, melyben Votiskynak a magyar önképzőkör fejlesztése és felvirágoztatása körül szerzett elévülhetetlen érdemeit méltatta. Kiemelve az ő igaz magyarságát, mely mindenkor vezéreszméje volt és a mely arra bírta, hogy az ifjúságba a magyar érzést oltsa he, velők a magyar szel­lem halhatatlan alkotásait ismertesse meg. Végül az ifjúság nevében a hála tisztelet és szeretet jeléül szép ezüstből vert babérkoszorút nyúj­tott át. Tóth József VIII. o. t. felolvasta a Kazinczy-önképzőkör rövid, kü­lönösen az utolsó 25 évet felölelő történetét, melyben az elnöknek, ki már ifjúkorában a magyarság eszméjét hirdetve az osztrák katonának szurronyaival is megismerkedett, az önképzőkör fejlesztésére és felvirágoz­tatására ezélzó törekvéseit és munkásságát részletesen felsorolta. Külö­nösen kiemelve közreműködését a könyvtár mint legjobb szellemi vár megteremtésében, valamint az irodalom behatóbb tanulmányozására vezető pályatételek kitűzésében és hazafias ünnepek rendezésében, melyek a nagy férfiak iránti tiszteletet és a haza iránti szeretet ápolják. Utána Vértes Izidor VIII. o. t. szavalta el Báthory Andor tanárnak ez alkalomra irt szép ódáját, melyet az értesítő más helyén egész terjedelemben közlünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom