Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901
4 a két elemnek egymáshoz való viszonya — már csak a históriai fejlődés szempontjából is — fontos kérdését alkotja a görög tragoedia történetének. A históriai okokon kívül azonban van még egy más körülmény is, mely ezt a kérdést lényegessé teszi, t. i. a görög tragoedia tárgyát, alap- gondolatát, jellemeit, szerkezetét sőt néha magát a cselekvés folyamatát igazán jól felfogni, helyesen megítélni csak akkor vagyunk képesek, ha a karénekeknek a dialógushoz való viszonyát kellőleg mérlegeljük. A görög tragoediában egybeolvadt két elemnek, vagyis a karénekben nyilvánuló lyrai elemnek és a dialógusban legördülő cselekvénynek egymáshoz való viszonyát tekintve három korszakot lehet felvenni az önálló műfajjá fejlett görög tragoedia történetében. Az első korszakban az összeolvadás még nem teljes; a cselekvény még másodrendű szerepet játszik, úgyszólván nincs is még bonyodalom s az alapelem, a lyrai, domináló. A másodikban a cselekvény elérte teljes önállóságát, de a kar szerves összefüggésben van a cselekvény menetével. A harmadikban végre megvan még ugyan a kar, de szerepe már nincs semmi befolyással a cselekvény fejlődésére, csak árnyékként kiséri megjegyzéseivel a drámai fejlődés momentumait s csak mint históriai emlék maradt még meg a tragoediában, hogy csakhamar teljesen kiszoruljon belőle. Ez azonban már a hanyatlás korát jelzi s utána maga a műfaj is kihal. Hogy milyen volt a görög tragoedia a legrégibb időben, egész pontossággal nem állapíthatjuk meg, már maga Aristoteles se tudott e tekintetben semmi biztosat.*) Ismereteink a ránk maradt darabok alapján Aeschylusig terjednek. Aeschylusnál a kar érdekelve van a cselekvényben, sőt a Könyörgő Nőkben tisztán magának a karnak a sorsa forog kérdésben, az Eumenidák- ban határozott czélját s erre irányzott törekvését látjuk akarnak; (Orestes bünhödése) a többi darabjaiban pedig többé-kevésbé szoros kapcsolatban van a kar sorsa a protagonistes sorsával, a legtöbbször egyenlő mértékben van érdekelve a darab cselekvényében a főszemély és a kar.**) Azonban Aeschylusnál, épen az okból, hogy a kar érdekelve van a darab cselekvényében s mintegy aktiv személyként bele van vonva a cselekvésbe: túlnyomóvá válik a tragoedia lyrai eleme, úgy annyira, hogy a kar a drámai cselekvény gyors menetére hátráltatólag hat. De a fokozatos fejlődést Aeschylusnál is észlelhetjük, mert ha darabjait keletkezésük idejének sorrendjében vizsgáljuk, arra a tapasztalatra *) Christ, Griech. Litt.-Gesch. 175. 1. **) A. Zernecke, De choro Sophocleo et Aeschyleo. p. 4—7.
