Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901
31 Égbeszökő ormok tetején Boreas rohamos szaladásu leánya. Isteni sarj va 1 a ő, de reá is Ránehezült az örök végzet keze, lányom ! (Kemenes (Kempf) József fordítása). (966—987.) Csak nagy vonásokban rajzolja a karének a mondát s nem állapíthatjuk meg, hogy a monda elhallgatott része is mennyiben lebegett a költő szemei előtt s mennyit bízott hallgatóinak képzeletére. Magából a kardalból csak annyi összefüggés tűnik ki Antigone sorsával, hogy Kleopatra gyermekei, meg Antigone is szerencsétlen, sorstól vert házasságból szármázlak (uaryoc l'/ovrsg uvvucpevcov yováv. 980. v.) s hogy valamint Antigonéra, úgy Kleopátrára is, noha Boreas leánya, tehát nagyatyja Erechtheus révén isteni sarjadék volt, kérlelhetlenül ránehezedik a végzet, (xcht5 sv.eíva Molyai uayjmi ojvhc, to%ov, 986—-87. v.) Nagyon valószínű, hogy a költő hallgatóinak hazafias érzelmét akarta érinteni a monda szálainak a karénekbe való beleszövésével. Erechtheus, a régi attikai törzshős sarjadékának említése az athéni népben kedves re- miniscentiákat ébresztett; egyrészt nemzeti önérzetüket emelte az a tudat, hogy a mythikus hősök között szerepelni látták annak az ősüknek unokáját, kinek sírját Athénben az Ercchtheionban Athene és Poseidon templomának egy részében hagyományos tisztelettel őrizték. Másrészt pedig a perzsa háborúk diadalainak emlékét újította fel az atheneiek lelkében, mert azt hitték, hogy Boreas az ő régi királyukkal való rokonsága miatt semmisítette meg a perzsa hajóhadat. Az ötödik epeisodionban bekövetkezik a fordulat, vagyis a régiek elnevezése szerint peripeteia. m Föllép Teiresias, egy szolga vezeti a színpadra a világtalan öreg jóst. Kreon kérdésére elmondja, hogy madarak hangjából, áldozat égéséből baljóslatú jelek szólnak hozzá, melyek közel vészt jósolnak. A haragvó istenek nem akarják elfogadni az égő áldozatot, eredmény nélkül hamvad el az áldozat, oltáraik felett fertőzet átka leng. Azért jött, hogy mindezt jelentse Kreonnak, mert ő az, ki miatt az átok a városra szált. Baráti szóval, jó szándékkal szól hozzá, minden ember tévedhet: lássa be hát ő is tévedését s tegye jóvá, mig nem késő. Kreon lelkében azonban még egyszer fellobban a makacs szenvedély; sértő gyanúsítással vádolja az agg jóst, hogy meg van vesztegetve azoktól, a kik titokban hatalma ellen áskálódnak, mire az felháborodva fedi fel előtte a jövendő titkait: „Tudd meg tehát, nem fogja addig Helios Sokszor befutni égi utjának körét, Mikorra ten faj ódnak egyik sarja lesz
