Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1899
3 gában a tanítás folytatására, a mit hü orvosa azon szempontból, hogy a beteg kedélyére megnyugtatólag hasson, próbaképen engedett meg. De a végzet másként akarta; pár nap múlva nem bírta tovább és újból lefeküdt, hogy többé fel ne keljen. De még akkor is azzal a reménynyel táplálkozott, hogy nem sokára, a melegebb tavaszi időben felgyógyulva, tanári és igazgatói teendőit elvégzendi. Az iskolatanács és kartársai, kiket szivesen látott beteg ágya mellett, mindent elkövettek, hogy élesszék a felgyógyuláshoz kötött reményét. Oh, mily életkép! Istenbe vetett bizodalom és munkakedv a sírig! Az isteni bizodalom reménysugarakat vet a szenvedő szivébe, élesztve munkakedvét, mely életének egyik jellemző vonása. E vonást el nem homályosithatja az az árnyék, melyet rája a fenyegető halál vet. Munkakedv volt áldásos életének kísérője koporsója zártáig. Ez ösztönözte őt arra, hogy egy évvel azelőtt, tanári kötelességeinek szigorú teljesítésén felül, előhaladott kora dac/ára, újból vállalkozott az igazgatói nehéz teher viselésére. Ilyen volt már ifjú korában, ilyen teljes életében. »Munkásság mind halálig!« ez volt az ő jelszava. .És ez rajta be is teljesedett, munka közben rogyott össze, hogy többé fel ne keljen. A boldogult mintha hivatva lett volna nehéz munkára, súlyos teher viselésére! Középmagas volt, de izmos és széles mellű. Magas homloka, sűrű fekete szemöldökei egymásba folyók. Homloka felső része széles volt. E hatalmas homlok széleskörű ismeretek, gazdag eszmék tárháza volt. Ha nem is lakott volna kebelében annyi jóság, annyi szeretet, már imponáló személyiségénél és paedagógiai tapintatánál fogva is hivatott, szerencsés oktató és vezérlő tanár volt. kit tanítványai szeretve tiszteltek, kinek egy szigorú szempillantás előtt meghajoltak volna kész engedelmességgel. A klasszikus ó-világ példányainak tanítása jó kézben volt. Magyarázatai alaposak, világosak; nehéz tantárgyának előadását többnyire ötletszerű kedélyes, elmés megjegyzésekkel fűszerezte; úgyhogy tanítványai nem csak az előadót szerették, hanem magát a tantárgyat is megkedvelték. l*