Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1898
Ünnepi beszéd a Reformátió évfordulóján 1898. október 31 én tartotta Votisky Károly, tanár. Más fundamentumot senki nem vethet azon kivid a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus. I. Korinth. 3, 11. Nagy nap virradt fel az ev. keresztyénségre október 31-kenek ez évi évfordulója alkalmából. Az ünnepi harangszó, mely az 5 világrészben elszórtan elő prot. keresztyéneket e napon az Ur házába szólítja, hogy ott Istent dicsérve, újra szivökbe véssék a Sz. írás szavát: »más fundamentumot senki nem vethet azonkívül, a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus« — mert ezt jelenti Luther bátor fellépte és a 95 thesis —, ez ünnepi harangszó Dávid szent városában, a Sión hegyen is ma hangzik fel először. Világrés ünk egyik leghatalmasabb fejedelme, nagynevű elődök hosszú sorának méltó utódja, II. Vilmos német császár ma tartja bevonulását fényes kísérettel Jeruzsálembe, hogy ott, körülvéve a világ protestáns felekezeteinek képviselőitől, a »Megváltóról« nevezett templomot felavassa. Világ- történelmi jelentőséggel biró actus ez, nagy jövőre hivatott események hajnala derül fel ma a protestáns culturára és missióra ott a távol keleten, a félhold birodalmában. Évszázadok hosszú során át az orthodox és latin egyházból az ájtatos keresztyének ezrei zarándokoltak a szent földre, települtek meg a szent helyeken, gyűjtik az ereklyéket, áztatják könnyeikkel a szent helyeket,
