Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1898
3 tézett, akkor, midőn ezen küldöttség az 1889. évi február 13-án a király által kihallgatáson fogadtatva »részvétét« fejezte ki. A király igy szólt; »Fájdalommal telt szivem, csak is a Mindenhatóba vetett bizalmam, imádott hitvesem, a királyné részéről tapasztalt erős Jtámasz és népeim szives és valóban megható részvéte által találhat vigaszt és uj erőt fejedelmi kötelmeim teljesítésére«. Igen a király elvesztette nem csak hőn szeretett élete párját, édes gyermekeinek édes anyját, hanem egyszersmind vigasztaló angyalát is, a ki férjének homlokáról elűzte, eloszlatta a gondok okozta borúlátót azon időben is, midőn a fenséges uralkodó családra a súlyos megpróbáltatások napjai nehezedtek és az olasz és porosz háborúk alapjában megrázkódtatták a Monarchia hatalmi állását. Erzsébet királyné halálával a dicsőén uralkodó királyunk özvegy lett, a magyar nemzet pedig árvaságra jutott. Hogyan ? Az 1848 — 49-iki szabadságharcz szerencsétlen befejezése után vérpadra, vesztőhelyre hurczoltattak nemzetünk legjobbjai, a kik édes hazánk szabadságáért egész vagyonukat áldozták föl, a harcz viharaiban vérüket ontották és életüket koczkáztatták. Szomorú időszak állott be. A magyar alkotmány semmibe sem vétetett. A magyar nép nyűgbe, rabigába veretett. Mind az a mi magyar volt, mellöztetett. Nem a király, de a kormány élén álló vezérférfiak az ország összes hivatalait nem magyarokra hanem Csehországból ide özönlő tisztviselőkre bízták. De a magyar nép nem csüggedett el; Életrevalóságának ez által is kifejezést adott, hogy megmutatta, miszerint amilyen hősiesen tudott küzdeni a csatatéreken, olyan hősiesen tud tűrni az elnyomatás idejében, vagy is, a mint Livius mondja a rómaikról, a punháborúk történetének megírásában, hogy képesek voltak »Fortia facéré, et fortia páti!« Végre hosszú szenvedés után egy jobb kor hajnalpirja kezdett hasadozni. Midőn Erzsébet császárné ö Felsége császári férjével az 1857-ik évben először lépett magyar földre és látta, hogy milyen hódolattal és tisztelettel fogadtatik és üdvözöltetik mindenütt, az ö kérése folytán a császár parancsára megnyíltak 1*
