Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1896
18 az eljegyzésbe beleegyezik. A pasa megnyugszik, Gülnihál pedig a bosszú munkájára készül. Másnap törvényt ül a pasa s kegyetlen Ítéleteivel maga ellen haragítja a bírákat s a törvényt ülő bejeket, kik azzal távoznak az ülésteremből, hogy a pasa már teljesen megőrült. Kaplan pedig maga elé hivatja Muhtár bejt, kinek keze, lába vasra van verve s rá sem akar nézni ellenfelére. Kaplan. — Nagybátyám fia vagy, a világon náladnál közelebbi rokonom nincsen; ha én egyszer bezárom szemeimet, tartományom reád száll. Illő volt-e hát, hogy egy sereg gazembernek élére állj s lázadást támasszál ellenem ? Nem szégyenled magad ? Muhtár bej, — Nem szégyenled-e te, hogy nagybátyád fiát, mint hitvány orgyilkost vasra verted, börtönbe vetetted ? Nem átallod-e igaz szóként kimondani a magad költötte ocsmány rágalmakat ? Kaplan. — Ha nem akartál lázadást támasztani, miért ragadtál fegyvert, midőn hivattalak? Kinek szegülsz te ellen? Vagy nem tudod talán, hogy itt én vagyok az úr ? Muhtár bej. — Kit hívtak s ki ragadott fegyvert? Van-e joga oly hitvány embernek, mint Kara Véli, fegyveremet elvenni, engem börtönbe vetni s az én tetteimben hibát találni ? Kaplan. — Nem mondottam-e, hogy Kara Velit én küldöttem hozzád ? Muhtár bej. — Ha azért küldötted, hogy kardomat elvegye s engem börtönbe vessen, úgy te is ... . Kaplan. — Csitt, a szivemben égő tüzet lángra ne lobbantsd. Árulásod nyilván való. Csak tartsd most magadat nagy embernek ! Én megbocsátok neked. Menj és köszönd nőmnek, Iszmet Hánimnak! Te őt úgy tőrbe csaltad, becsületét annyira beszenyezted, s ő mégis eljött, könyörgött érted s igy megmenté életedet .... Muhtár bej — Oh, te vérszopó sárkány te! Nemde a világ legszebb liliomát is elhervasztottad leheleteddel? Tudom már, miért verettél vasra. A pádisáhnak ezt a régi tartományát elpusztítottad. A sok vértől, melyet te ontottál, még a halál is megundorodott. A fekete föld már meg- sokalta, amennyi embert te megöltél. Most már a lelkeket nem bántod, a szivek ellen fordulsz. Most már a föld színére akarod hozni a sir gyötrelmeit s pokollá akarod tenni a világot, nemde? Te hiéna! Nekem akarsz te megkegyelmezni ? Szedd össze az eszedet, mert Alláhra mondom, ha az én karom egyszer kiszabadul a bilincseiből, torkon ragadlak és kitépem beleidet. Egyikünk felesleges e világon! Mig én a karomat bírom, bújjál akár a föld gyomrába, menekülj a sátán oltalmába, tőlem nem szabadulsz. Alláhra mondom megöllek, egy napig sem hagylak életben ! Kaplan. — Csak bolondulj, menjen el az eszed! Rágd . össze a
