Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1893
2 munkaerejét, mely egy kissé meg volt bénítva, immár nagyobb erővel fejthesse ki és culturmissióját betöltse. Az épületet Meixner Károly budapesti műépítész tervei szerint egy helybeli építész, Prepeliczay Sándor úr építette, a régi iskolai (tanári) kertnek kellő közepén, tehát oly helyen, mely a terjeszkedést el nem zárja. A helyiségek felszerelése, czélszerű elrendezése alig hagy hátra valami kívánni valót; maga az épület oly monumentális, hogy bizonyára hosszú időn át lesz Késmárk és környékének legszebb épülete. A fölavatás napján — mint már hetekkel előbb is — nagy volt a mozgolódás az iskola környékén; nagyban folytak a befejezési és díszítési munkálatok. A gondos és körültekintő díszítő bizottság a fényes diadalkapun kívül egész kis fenyves erdőt varázsolt az új épület elé. Az egybegyült díszes közönség először is az isteni tiszteleten vett részt. Azután lyceális pártfogói közgyűlés tartatott, melynek befejezte után a közönség az új épület rajztermébe vonult, hol a fölavatás egyszerű, megható ünnepélye a következő rendben folyt le. Egy szentének elzengése uíán mindenek előtt Dr. Tátray Gergely lyceális felügyelő úr a következő beszéddel nyitotta meg a fölavatási ünnepélyt: Mélyen tisztelt diszgyülekezet! Nagyfontosságú napot ülünk ma; — a mai ünnepély új korszakot naugurál intézetünk létében ! Legyen szabad rövid időre türelmöket igénybe venni és nehány történelmi adatot elősorolni. A reformatio első éveiben, midőn az új tan Magyarországban is kezdett hivőkre találni, létesíttetett már 1533-ban a késmárki evangélikus hitközség által egy latin iskola, mely a nagy Melanchthon, a huma- nismus ezen kimagasló képviselőjének helyes paedagogiai elvei szerint lett szervezve és a klassikus tanulmányoknak szellemébresztő, nemesitő hatása által nem csak a protestantismus eszméinek, hanem a többi tan. tárgyaknak észszerű előadása által a társadalom és állam magasabb érdekeinek is megfelelhetett.
