Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1893
42 A lyceumi ifjúság által a városi vigadó nagy termében deczember 16-án rendezett hangverseny alkalmával ugyancsak körünk egy tagja Lé- nárd István Vili. o. t. adta elő megfelelő hatással Szász Károlynak „Angyal és Ördög“ czimü szép költeményét. Márczius 15-ikének évfordulóját körünk az elnök vezetése, az ifjúsági ének- és zenekar közreműködése s rendkívüli nagy számú közönség részvétele mellett a következő műsorral ünnepelte meg: 1. „Rákóczy-in- duló“, j. az ifjúsági zenekar. 2. „Kossuth és a magyar emigratio“, irta és felolvasta Lénárd István VIII. o. t. 3. „Kossuth-induló“, é. az ifjúsági énekkar. 4. „Kossuth Lajos“, költemény Szuhay Benedektől, szavalta Stern Izidor VII. o. t. 5. „Népdalegyveleg“, j. az ifjúsági zenekar. 6. „Petőfi szobra előtt“, költemény Reviczky Gyulától, szavalta Vrany Theophil VIII. o. t. A Petőfit honvédruhában ábrázoló képet rajzolta Vrany Theophil. 7. „Talpra magyar“, é. az ifjúsági énekkar. 8. „Részlet a Hunyadi László czimü dalmű nyitányából“, j. az ifjúsági zenekar. 9. „Régi zászló“, költemény Dömény Józseftől, szavalta Szeőke Dezső VII. o. t. 10. „Kitárom reszkető karom“, é. az ifjúsági dalkör. 11. „Egy életünk, egy halálunk“, Arany János 1848-ban irt alkalmi költeménye, szavalta Lénárd István VIII. o. t. 12. „Búsul a lengyel“, é. az ifjúsági dalkör. 13. „Rákóczy-induló“, j. az ifj. zenekar. A nagy számú közönség befogadására az iskolai terem ez alkalommal is szűknek bizonyult, minél fogva helyszűke miatt a nagy közönségnek legalább fele, miután a terembe be nem juthatott, az ünnepélyen részt nem vehetett. Pedig részint a műsor néhány pontja, (Kossuth és a magyar emigratio) részint a bekövetkezhető nemzeti gyász miatti aggodalom, mint mindenütt az országban, úgy itt is a hazafmi tisztelet ellenállhatlan érzésével úgyszólván seregesen vonzotta a közönséget azon helyre, hol a kegyelet oltárán a nagy hazafi életéért aggódó honfiak és honleányok — mint bús sejtelmük sugá — tán utoljára áldoznak az új Magyarország megalkotójának. S a mitől akkor mindnyájan rettegtünk, a nagy nemzeti gyász 5 nap múlva csakugyan bekövetkezett. A nemzeti gyász idején „midőn az ember kebelét jeges kezekkel ragadta meg a semmiségnek érzete“, miként a dicsőült mondá egykoron nagy ellenfele gr. Desewffy Aurél sírjánál (1842), a lyceumi ifjúság körünk vezetése mellett az ápril 18-ikán tartott gyászünnepélyen rótta le az elévülhetlen kegyelet és hála adóját a megdicsőült emléke iránt, ki, mint a költő mondja, „milliókra költé dús élte kincsét.“ Bevezetésül az ifjúsági dalkör énekelte a „Meghalt Kossuth* czimü gyászdalt, majd Szeőke Dezső VII. o. t. szavalta nagy hatással Sántha Károly gyönyörű költeményét „Fohász Kossuth temetésekor“ ; a „Sir a haza, sir a nemzet“ két versszakának elhangzása után Votisky Károly ön- képzőköri elnök tartá az „Értesítő“ más helyén egész terjedelmében olvasható gyászbeszédet. A beszédre következett ének után Lénárd István VIII.
