Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1893
40 szepes-bélai és késmárki közönség nagy részvéttel kisérte ki a boldogult tanulót a sirkertbe. Legyen neki könnyű a föld. Mindezek után még egy halálesetet kell felemlítenem, mely az egész magyar nemzetet sújtotta. A legőszintébb és legmélyebben érzett fájdalomból intézetünk is részt követel magának. Óh! hogy szorongott szivünk, ha arra gondoltunk, hogy „majd jönni fog, ha jönni kell, a nagyszerű halál, hol a temetkezés fölött egy ország gyászban áll; s a sirt, hol-Kossúth-sülyed el, népek veszik körül s az ember millióinak szemében gyászköny ül.“ Intézetünk tanári kara és ifjúsága a nagy halott családjához intézett sürgöny által adott a mély gyásznak kifejezést. Az ifjúság 6 hétig viselte a gyászfátyollal bevont nemzeti szalagot s ezen idő alatt természetesen semmiféle nyilvános mulatságon nem vett részt. Nem kell figyelmeztetnünk az ifjúságot arra, hogy vésse szivébe Kossúth nevét! Be van az úgy is mélyen vésve minden magyar ember szivébe. Hiszen az öntudatlan gyermek, az eszmékért lelkesülő ifjú, az öntudatos férfiú és öreg ember egyaránt azt hiszi hogy imádkozik, ha azt énekli, hogy „Kossuth Lajos azt üzente.“ Úr Isién! fogadd bálánkat azért, hogy őt nékünk adtad s hogy azután, majdnem fél század múlva nékünk visszaadtad. Már most a miénk és a miénk marad az idők végéig. Van már most hová zarándokolnunk! van már most a magyarnak Mekkája! Mig közöttünk élt, ő volt a nemzetnek legnagyobb fia! Mig távol volt tőlünk, ő volt a nemzetnek legnagyobb hontalanja, számüzöttje! Most pedig ő a nemzetnek legnagyobb halottja! Azaz — nem! nem halt meg! Kossúth él! Kossúth egy eszme! Kossúth neve addig fog élni, mig szabadságért lángoló magyar emberek lesznek e világon! Legyen könnyű a haza szent földje, a haza egyetlen, valódi szentjének. Milliók hő fohásza szállt a földről az égbe; milliók hő fohásza Isten áldását lehozza az égről a földre — Kossúth Lajos sírjára! Amen! Jótékonysági mozzanatok. A rozsnyói kerületi árvaház javára növendékeink I—VIII. osztályokban 32, azaz harminczkét forintot gyűjtöttek. A Kossuth-szoborra tanárok, tanulók körében rendezett gyűjtés eredménye 70 frt 11 kr. azaz hetven forint és llkr. „Havi krajczárok“ fejében mintegy 100 frtnyi összeg gyűlt be. Isten áldása legyen a nemesszivű adakozókon. Fogadja az ifjúság e helyen is a tanári kar köszönetét. Irodalmi munkásság. Kedves kötelességet teljesítek, midőn fölemlítem, hogy Tek. Palcsó István tanár-társunk, szabad idejét, mely az előadások-
