Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1892
49 désben már világosan a miniszter akarata volt kifejezve és ez nem lehetett befolyás nélkül a — kivált állami — tanárok véleményére. Gzélszerűbb lett volna azt a kérdést egyenesen az állami s felekezeti gymnasiumok tanártestületeihez és az utóbbiak fentartó — egyházi fő-hatóságaihoz intézni. A közvélemény görögellenes áramlatára vonatkozólag pedig nem találtatott megokoltnak, hogy egy ily fontos és szakképzettséget igénylő paedagogiai kérdés felett a nagy közönség, a mely az ügygyei tüzetesen, hivatásszerű- leg nem foglalkozik, mondjon döntő Ítéletet. A mi végre hazánk soknyelvűségéből eredő nehézséget illeti, felemlittetett, hogy minden más kulturállamban is ugyanannyi nyelv fordul elő a gymnasium rendes tantárgyai közt, anélkül hogy az ellen panasz emeltetnék, vagy a miatt netalán a görög nyelv kiküszöbölése inditványoztatnék. A görög ellenes szónokok közül pedig, kik a miniszter álláspontjához alkalmazkodva, általában nem annyira a paedadogia és tudományos mivelődés netán helyesebb elveivel, mint inkább a gyakorlati hasznosság szempontjából merített érvekkel igyekeztek a görög védők által felhozott alapos érveket megerőtlcniteni, — főként Schwarz Gyula képviselő tűnt fel hosszú beszédében kifejtett érvelésével O ugyanis, kit a görög nyelv kérdésében első rendű tekintélynek szoktak tartani, ki is elébbi nyilatkozataiban többször szóval és Írásban határozoLtan a görög nyelv mellett foglalt vala állást és erre a hazai tudományos miveltség szempontjából a legnagyobb súlyt fektette: most mintegy közvetitőleg lépett fel a két ellenpárt között. Mert egyrészről ugyan magáévá tevén a görög nyelv és irodalom mellett felhozott érveket és hangsúlyozván ennek a felsőbb műveltségre gyakorolt behatását azt állitá, hogy a görög nyelv és szellem kiküszöbölését senki sem 13. A görögellenes szónokok véleménye. akarhatja, kinek hazánk miveltsóge szivén fekszik; másrészről azonban azt vitatja, hogy „specialis görög tanulmányokra nincsen szükségük sem az ügyvédeknek sem a bíráknak, sem a közigazgatási tisztviselőknek, sőt még az orvosoknak sem szakismereteik elsajátítására s gyakorlati hivatásuk teljesítésére. Szükségük van tehát a görög nyelvre csak a theologusoknak, a philologia meg bölcsészet s legfölebb az ókori történet tanárainak valamint a tudományosság bizonyos ágaiban önállólag búvárkodó férfiaknak. Mig tehát ezek számára a gymnasiumban okvetetlenül szükséges, hogy ezenlett 5, a görög' ellen 7, egyben pedig a szavazatok egyenlők valának. A legtöbb helyen igen kevesen szavaztak, p. o. Budapesten, hol a tanáregyesületnek több mint 200 tagja van, 24-en. Az országnak vagy 3000 tanára közül mindössze 140—150 szavazott, körülbelül egyforma számmal a görög mellet és ellen. Lásd az orsz. küzépisk. tanáregyesületi közlöny XXIII. évf, 0. f. 371. 1. 4
