Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1891
48 c) Késmárkon történt eltemetésük miskolczi ref. lyceum 2 képviselője már várta a küldöttséget a temetőbe indulásra készen. A késmárki lyceum küldöttsége ezután a miskolczi egyház presbyteriumával egyetemben harangzúgás közt az evang. temetőbe vonult és a Jóny sírja elé helyezett s már exhumált koporsó körül foglalt állást. Ekkor a főesperes úr átnyújtá a küldöttség elnökének a miskolczi városi főkapitányság által kiállított hivatalos bizonylatot, hogy a kiásott érczkoporsóban a hivatott tanúk agnoscálása szerint valóban boldogult Jóny Tivadarnak holt teteme találtatott és benne foglaltatik. Erre Linberger István lelkész, mint a küldöttség e'nöke kenetteljes, szívhez szóló rövid beszéd kíséretében, — melyben köszönetét mondott a miskolczi ev. egyháznak, különösen pedig Zelenka Pál főesperes úrnak azért, hogy a drága sírt eddig gondozták és a hamvakat a késmárki lyceumnak átengedték, - formaszerint átvette a hullát rejtő koporsót, hogy — úgymond — átszállítsa drága szülőföldjére, hogy a boldogult hamvai ott azon intézet szerető gondjai alatt örökre megpihenjenek, mely fenkölt gondolkozásának és nagylelkű áldozatkészségének örökre fénylő tanúbizonysága marad. Ezen beszédre Zelenka Pál főesperes úr rövid, de megható szavakkal válaszolt: „Fájó szívvel bár — úgymond — de átengedjük e drága hamvakat, mert meg vagyunk arról győződve, hogy a késmárki ev. lyceum e hamvaknak szerető és gondos őre lesz“. Szavait époly megható imával fejezé be. Erre a koporsó a miskolczi temetkezési egylet gyászkocsijára emeltetett és a menet, illetőleg kocsisor, harangzúgás mellett megindult a városon át az államvasut miskolczi állomásáig, szokatlan és feltűnő látványt képezvén, midőn a gyászkiséret a koporsóval a temetőből, — a halottak nyughelyéről — elindult, hogy a hamvakat az élők közé szállítsa. Itt a koporsó a már készen álló vasúti vaggonban elhelyeztetett és nmg az nap este Poprádra szállíttatott, honnan az ott már várakozó kocsira helyeztetvén egy hatósági közeg kíséretében márcz. 26-án éjjel 11 órakor Késmárkra érkezett s azonnal az ev. templomba vitetett és az oltár előtt helyeztetett el. 1889. márcz. 27-én a gyászszertartás a templomban d. u. 4 • órakor vette kezdetét. A nagy templom teljesen megtett gyászoló közönséggel. Képviselve volt a lyceum helybeli s vidéki pártfo- gósága, a városi hatóság, a járásbíróság, az adó- és sóhivatal, a cs. és kir. 67-ik gyalogezred helyben állomásozó zászlóaljának tisztikara, a tanári kar, a tanuló-ifjúság teljes számban, az egyház- község tagjai nagy számban és a vidéki egyházak igen sok küldöttje. A gyászbeszédet nt. Linberger István lelkész úr mondá magyar nyelven, megható szavakban emlékezvén meg a boldo.
