Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1891
13 egyház autonómiáján ejtett sérelem ellen azon erélyes és határozott tiltakozás egész hazánkban felharsogott. Azért a boldogult nagy pártfogó is protestáns egyházunk és lyceumunk autonómiájára fősúlyt fektetvén, annak határozott kifejezést adott végrendeletében; mert annak épséges fentartásától várta és remélte, hogy intézetünk fogja megőrizni a protestáns egyház éltető szellemét és ennek megfelelően híven teljesíteni a haza iránti magasztos feladatát. Ezen fenséges czélra tehát, hogy lyceumunk, melynek érdekei iránt ifjúkorától kezdve egész életén át a legmelegebb előszeretettel ragaszkodott, képes legyen az eddig is mindenkor legdrágább kincse gyanánt híven megőrzött autonómiáját fentartani és állami segély igénybe vétele nélkül idegen befolyástól menten és önállóan nagy- fontosságú feladatát tiszta protestáns és hazafias szellemben jövőre is, sőt annál hathatósabban teljesíteni, a boldogult sok éven át gondosan és önmegtagadással összegyűjtött anyagi és szellemi kincseit azon intézetre, mint főörökösére hagyományozta. Ez által pedig lyceumunknak legnagyobb jóltevője és ujraalkotója lett, kinek érdemei őt méltóvá teszik, hogy dicső emléke nem csak intézetünk, hanem egész protestáns egyházunk és hazánk évkönyveiben a legnagyobb hálával megörökittessenek. Nem lehet mást feltenni, mint hasonló nemes indokokat: a protestáns vallás, a tudomány és haza iránti lelkesült szeretetet, melyek a boldogultat arra indították, hogy a sárospataki ref. collegium- és a miskolczi ev. tanintézetről végrendeletében megemlékezvén azok oltáraira nagylelkű áldozatokat tett le. Különben pedig melyik halandó bírja az emberi szív rejtelmeit megfejteni és ennek legmélyebb rugóit kifürkészni? Egyedül a mindentudó Isten az, ki az emberi gondolatokat és veséket kutatja és kiismeri és mi leborulunk az ő bölcs gondviselése előtt, ki az emberi sziveket úgy kormányozza és irányozza mint a patakokat és azokat felhasználja saját legmagasztosabb czéljai elérésére. De a nélkül is, hogy tudnók a boldogult jóltevő cselekvéseinek titkos rugóit, magok a tettek eléggé tanúsítják az ő nemes szándékait és elmulhatlan ragyogó fényt és örök dicsőséget derítenek egyéni fen- költ törekvései- és jellemére. A mint pedig a költő mondja: „A világ szereti a ragyogót befeketíteni és a fenségest porba lerántani“, a közönséges emberek magok is nem bírván felemelkedni az önérdek szűk látókörét túlhaladó eszményi gondolkozás és cselekvés magasságára, a nemes emberbarátok és jóltevők önzetlen és önfeláldozó törekvéseit és eszményi czéloknak szentelt tetteit sem képesek felfogni és érdemeik szerint méltányolni, hanem ezeket vagy a helyes józaneszü belátás, vagy a tiszta akarat és nemes jellem
