Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1891
Nagyobb reformok elhalasztása. A Jóny-fále örökösödési per eldöntése. Néhai Jóny Tivadar végrendelete. szerint lyceumunk, mint a protestáns autonómiához szorosan ragaszkodó intézet, a megfelelő számú tanerők alkalmazását és a tantárgyaknak teljes óraszám szerinti oktatását már a következő 1887/88. tanévre tartá szükségesnek. Ezen czélból a rajzoló geometria tanítására az elébbi tanévben sikeresen működött Schwarz Arthur helyettes tanárt ezen minőségben továbbra is megnyerte, kinek 600 frtnyi fizetését is, minthogy még egyéb tantárgyak tanítását is elvállalta, méltányos számítás szerint 200 frttal feljebbre emelte. A testgyakorlás, mint rendes tantárgy, tanítására az eddig alkalmazva volt Topperczer Rezső, elemi tanitó, továbbra is határozott díjazás mellett szerződtetett. A mennyiben pedig ezen két tanerő alkalmazása mellett mégsem lehetett elérni az egyetemes tanterv által megszabott összes heti órák számát, hogyha a jelenlegi tanárok mindegyikére, az igazgatót is beleértve, 18 heti óra kivettetik, és a szerint még egy tanerő alkalmazása szükségesnek tartatott; addig is, mig az lehetővé fog tétetni, a tanárok önként, külön dijaztatásuk igénybe vétele nélkül a rájok kiszabott óraszámon felül még egy-két órával többet vállaltak magokra. Szintúgy tekintettel az 1887. évi juh 22-én kelt miniszteri leiratra az egyes osztályokba felveendő tanulók száma az osztálytermek térfogatához képest szabályoztatott. Ama nagyobb szabású reformokat pedig, melyek tetemesebb pénzáldozatokat igényeltek, u m: a tanári fizetések felemelése, uj tanerők alkalmazása, szükséges építkezések stb., a pártfogóság azon időre halasztotta el, mikor a lyceum a néhai Jóny Tivadar-féle örökség birtokába fog jutni azon reménytől biztatva, hogy ezen szerencsés fordulat már nemsokára be fog következni, minthogy akkor már a két első törvényszéki forum a lyceum részére kedvező Ítéletet hozott volt. A lyceum pártfogóságának, tisztviselői-, tanárai- és minden őszinte barátjának azon rég táplált reménye és forró óhajtása, — mindnyájok, sőt lehet mondani, a magyarhoni protestáns egyház és tanügy minden lelkes tagjának legnagyobb örömére — végre csakugyan beteljesedett 1887. évi október 12-én. Ezen napon a magyar kir. Curia, mint a harmadik fokú legfőbb törvényszék a a néhai Jóny Tivadar végrendeletének megsemmisítésére annak vérrokonai által támasztott és több évig folyamatban volt örökösödési pert, akkor hozott Ítélete által véglegesen, még pedig a végrendelet minden intézkedését helybenhagyólag döntötte el.*) Maga ezen végrendelet, mely a lyceum egész jövőjére kiható oly megmérhetlen nagy fontossággal bir, mely is Miskolczon *) Ezen kúriai Ítélet hiteles másolata őriztetik a lyc. oklevéltárbaii
