Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1891
6 először mint Okolicsányi Lajos egyetlen leányának oktatója helyes paedagogiai tapintata és tanítási módszere által elismerésre méltatott sikert aratott. Az 1838. évben a szomolnoki ág. hitv. ev. hitközség lelkészévé választatott, mely állomásában két éven át áldással működött. Onnan a késmárki ev. lyceum pártfogósága által 1840-ben az akkor rendszeresített természettani és természetrajzi tanszékre választatott és hivatott meg, és miután ezen tantárgyakat öt évig szakavatottsággal és buzgósággal adta elő, 1845- ben Lőrincsék Sámuel eltávoztával ennek helyébe a theologiai tanszéket foglalá el. Ezen uj állásában is kifejtett fáradhatlan és sikeres nevelési és oktatási tevékenysége állal nem csak hallgatóinak tiszteletét és a pártfogóság hálás elismerését érdemelte ki magának, hanem más tanintézetek figyelmét is magára vonta, úgy hogy az eperjesi ev. theologiai intézetbe hivatott meg rendes tanárul. E meghívást azonban szülővárosa iránti vonzalma és a lyceum iránt érzett kegyelete miatt el nem fogadta. Szivének ezen tántorithatlan érzületeit, valamint férfias jellemét leginkább a megpróbáltatás nehéz napjain tanusitá, midőn ő és kartársai kormány- ellenes törekvéssel vádoltatván, illetőleg rágalmaztatván, lyceumunk az 1851. évi szept. 20-án leérkezett felsőbb hatósági parancs következtében bezáratott. Akkor az ártatlanság érzete és azon meggyőződés által bátorítva, hogy az igaz ügynek végre győznie kell, tanártársaival egyetértőleg és ezekkel együtt szóval és Írásban bátran küzdött ezen rágalom ellen, melynek alaptalanságát kimutatá és felkereste a befolyással biró férfiakat, hogy ezek hathatós közvetítése által visszaszerezze lyceumunknak azon jogait, melyektől jogtalanul meg lett fosztva; nem is nyugodott meg előbb, mig nem lyceumunk ugyanazon évi nov. 3-án újra megnyittatott. Minthogy azonban ezen megnyitás alkalmával a lyceum az akadémiai tanfolyamok mellőzésével nyolcz osztályú főgymnasiummá kénytelenittetett szervezkedni, ezen idő óla a felső gymn osztályokban a vallástan, a bölcsészeti előtan és a német irodalomtörténet tanítását vállalá el és ezen tantárgyakat hasonlóan mint az előtt a szorosabb értelemben vett theologiai és bölcsészeti tanulmányokat mély szakavatottsággal és tanítványai gondolkozását ébresztő helyes methodussal — nagyobbára saját szerkesztésű füzetei fonalán —*) adta elő. Egyúttal pedig saját meggyőződésének és vallásos hitének, valamint minden szép és nemes iránti lelkesedésének egész melegével tanítványai kebelében a vallásos eszméket, a haza és magyarhoni protestáns egyház magasztos czéljai iránti lelkesültséget igyekezett *) Logikáját, melyet előadásainál vezérfonalul használt, saját költségén nyomatta ki.
