Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1891

6 először mint Okolicsányi Lajos egyetlen leányának oktatója he­lyes paedagogiai tapintata és tanítási módszere által elismerésre méltatott sikert aratott. Az 1838. évben a szomolnoki ág. hitv. ev. hitközség lelkészévé választatott, mely állomásában két éven át áldással működött. Onnan a késmárki ev. lyceum pártfogósága által 1840-ben az akkor rendszeresített természettani és természet­rajzi tanszékre választatott és hivatott meg, és miután ezen tan­tárgyakat öt évig szakavatottsággal és buzgósággal adta elő, 1845- ben Lőrincsék Sámuel eltávoztával ennek helyébe a theologiai tanszéket foglalá el. Ezen uj állásában is kifejtett fáradhatlan és sikeres nevelési és oktatási tevékenysége állal nem csak hallgatói­nak tiszteletét és a pártfogóság hálás elismerését érdemelte ki magának, hanem más tanintézetek figyelmét is magára vonta, úgy hogy az eperjesi ev. theologiai intézetbe hivatott meg rendes ta­nárul. E meghívást azonban szülővárosa iránti vonzalma és a lyceum iránt érzett kegyelete miatt el nem fogadta. Szivének ezen tántorithatlan érzületeit, valamint férfias jellemét leginkább a meg­próbáltatás nehéz napjain tanusitá, midőn ő és kartársai kormány- ellenes törekvéssel vádoltatván, illetőleg rágalmaztatván, lyceumunk az 1851. évi szept. 20-án leérkezett felsőbb hatósági parancs kö­vetkeztében bezáratott. Akkor az ártatlanság érzete és azon meg­győződés által bátorítva, hogy az igaz ügynek végre győznie kell, tanártársaival egyetértőleg és ezekkel együtt szóval és Írásban bátran küzdött ezen rágalom ellen, melynek alaptalanságát kimutatá és felkereste a befolyással biró férfiakat, hogy ezek hathatós köz­vetítése által visszaszerezze lyceumunknak azon jogait, melyektől jogtalanul meg lett fosztva; nem is nyugodott meg előbb, mig nem lyceumunk ugyanazon évi nov. 3-án újra megnyittatott. Minthogy azonban ezen megnyitás alkalmával a lyceum az akadémiai tanfolya­mok mellőzésével nyolcz osztályú főgymnasiummá kénytelenittetett szervezkedni, ezen idő óla a felső gymn osztályokban a vallástan, a bölcsészeti előtan és a német irodalomtörténet tanítását vállalá el és ezen tantárgyakat hasonlóan mint az előtt a szorosabb érte­lemben vett theologiai és bölcsészeti tanulmányokat mély szakava­tottsággal és tanítványai gondolkozását ébresztő helyes methodussal — nagyobbára saját szerkesztésű füzetei fonalán —*) adta elő. Egyúttal pedig saját meggyőződésének és vallásos hitének, valamint minden szép és nemes iránti lelkesedésének egész melegével tanít­ványai kebelében a vallásos eszméket, a haza és magyarhoni pro­testáns egyház magasztos czéljai iránti lelkesültséget igyekezett *) Logikáját, melyet előadásainál vezérfonalul használt, saját költségén nyomatta ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom