Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1889

Aludj! pihend ki földi fáradalmad.

Azért jövénk csak Jóny! mert nevednek Szent helyen emlék-oszlopot emelnek.

Áll már az emlék ; ámde ő magának,

Dicsőbbet szerzett — és az iskolának.

A mi emlékünk por csak és múlandó;

Az ő emléke ércznél maradandóbb.

Mondják, hogy meghalt! Jóny meg nem halhat;

E siri hant csak földet, port takarhat,

De szellemét nem rejti ez magában,

A szellem ott van, az egek honában.

Bár eltemettünk és nem látunk többé,

De nagy munkádban látunk mindörökké.

Mondják bolond volt?! Bölcs volt, megmutatta,

Mert mindenét egy intézetnek adta,

Hogy józan légyen a gondolkozása,

Magyar s protestáns szive dobbanása.

Hazánk s az egyház oltárán áldoztál,

Királyi volt az áldozat, mit hoztál.

Mi nemsokára távozunk e helyről,

Megemlékezvén nemes kebeledről.

De eltávozván, szent esküvést teszünk,

Hogy magyarok és protestánsok leszünk.

Lebegjen őrző angyalként szellemed Ős iskolánkon, mely édes gyermeked.

Isten veled hát, légy áldva ott alant!

Legyen könnyű a megszentelt siri hant!

Zvarínyi Sándor.

4.

Rajner János György emlékezete.

A kegyelet kötelességét teljesítjük, midőn az intézet ezen emléklapján boldogult Rajner János György emlékezetét is megújítjuk.

A dicsőült, intézetünk egykori növendéke, ki az 1872. év. Február 15-én kimúlt, kinek földi maradványai a szepes-szombati sirkertben nyu- gosznak, 1871. Augusztus 13-án kelt végrendeletében 10.000 (tizezcr) forintot hagyományozott a késmárki Lyceumnak oly feltétel alatt, hogy az összeg „schmecks-i Rajner-alapitvány“ név alatt az 187Ö-diki esztendőtől kezdve 20.000 forintra szaporodva, kamatjainak fele része a késmárki

1