Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1889
13 gynmásiumi, Késmárkon és Debreczenben a lyceumi tanulmányokat kitűnő sikerrel elvégezte s a mellett néhány ifjú magánnevelésével foglalkozott, sőt lyceumunknál Kralovánszky András eltávozta után, az 1795-96. tanévben a bölcsészeti tanulmányok előadására mint helyettes tanár volt alkalmazva, végre a jénai egyetemre ment, hol 2 évig a theologiai, mathematikai, bölcsészeti és természettudományokban magának bő ismereteket szerzett. Onnan visszatérvén, Eperjesen mint Szirmay Márk és Ferencz nevelője két évig időzött, mig nem 1800-ban a sárospataki főiskolába a latin és német irodalom tanárául hivatott, a honnét négy hónap múlva a késmárki lyceum nártfogóságának bizodalmas meghívását készségesen elfogadta. — A mint ifjúkorában nélkülözések közt fáradhatlan szorgalommal tört magának utat a tudományok- és felsőbb életpályához, úgy mint tanár is szorult viszonyok közt az ifjúság mivelése és a főtanoda felvirágoztatása körül lelkesült odaadással fáradozott. Itt ugyanis az akkori iskolarendszer szerint felvett összes bölcsészeti, mathematikai, természettudományi és theologiai tanulmányokat adta elő és oly nagy terjedelmű s lankadatlan munkásságot fejtett ki, hogy egyik tiszttársa — Schneider — vasembernek szokta volt hívni. Előadásában szellemdúsan s nagy elevenséggel tudta tanítványait az erotematikai módszer szerint öngondolkozásra és öncselekvésre ösztönözni, úgy ő gondolkodókat nevelt, soha nem utánzókat és az „in verba jurare magistri“ ismeretlen vala tanító és tanítvány előtt.*) A kellő szigort pedig megnyerő jósággal és szelídséggel parositá. E tulajdonságai folytán messzire hatott hírneve, úgy hogy különösen működésének első két tizedében az országnak minden vidékéről számosán gyülekeztek köréje az ifjak. A lyceum érdekében szerzett érdemei folytán a pártfogóság és a közönség részéről is méltányló elismerésben és megtiszteltetésben részesült. 1816 óta felváltva tiszttársaival tiz Ízben viselé az igazgatói hivatalt. Jóllehet kétszer Dobsinára s egyszer Eperjesre is meghivatott igazgató tanárul és Selmeczbánya valamint Lőcse részéről is fényes ajánlatokkal tiszteltetett meg: mindazonáltal inkább akart itt csendes működésével sikeresen hatni, mintsem másutt változó szerencsét keresni. Miután még 1839-ben a Wéber-féle tetemes iegatum által nagy örömmel látta az intézetnek pénzalapját gyarapítva s annak jövendőjét biztosítva, egy évig tartó betegsége után meghalálozott 1840-ik évi november hó 18-án. Holt tetemei nagy gyászkiséret mellett az ev. templomba vitettek, hol Rumann F. M. lelkész halotti- és Steiner Samu tanár emlékbeszédben a *) Hunfalvy Pál: Tanulmányok. I. 39. 1.
