Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1889
7 lyceumnál már 40 év óta fáradhatlanul működő s erejéből majdnem végképen kimerült Mihályik Dániel tanár egy rendkívüli segédtanár által gyámolittassék. A pártfogóság ugyan ennek szükségét belátta és részint ezen tanár előhaladott kora és kivívott érdemei, részint az intézet érdekei iránti tekintetből indítva érzé magát azon segíteni; de a terv kivitele a pénztárnak, valamint az ezen czélra csak gyéren befolyt adakozásnak elégtelen volta miatt továbbra halasztatott el. Ily viszonyok közt annál kevésbé lehetett megfelelni azon érezhető szükségletnek, mely az újabb korban mindinkább előtérbe lépett mathematika és természettudományok alaposabb és nagyobb terjedelemben leendő előadására egy a bölcsészeti és történelmi szaktól elkülönített felső osztályú tanszék felállítását sürgősen igényié. A közben azonban oly oldalról érkezett mód és eszköz, honnan legkevésbé sejtetett. 1839-ben november 27-én Cornides István felügyelő az egy- begyült iskolai közgyűlést azon örvendetes hírrel lepte meg, hogy egy távol volt, nevéről is alig ismert jótevő, Weber Mihály tudor, cs. kir. udvari tanácsos és nyugalmazott főtiszti orvos, ki Késmárkon 1774. évi szeptember 3-án született és 1839. évi szeptember 8-án Pozsonyban meghalt, végrendeletében számos más hagyományon kívül szülővárosának főtanodáját, azaz lyccumunkat tetemes hagyatékának főörökösévé tette. Kinek szive ne dobogott volna fennen e magasztos gondolkozásu fárfiu emlékezetére? A pártfogóságnak legmélyebb hálája áldá hamvait, dicső emléke jótéteményének áldásaiban örökké fog élni! *) Ezen örökségnek teljes kiterjedésben leendő elnyerése akadályokkal lévén összekötve, ezek elhárítása körül leginkább a lyceum részéről felhatalmazott Kéler Pál és Zsedényi Ede akkori országgyűlési követek, valamint Kiss Lajos, bécsi protestáns ágens fáradoztak, méltó hálára tevén magokat érdemesekké. Ezek önzetlen és buzgó közbenjárása mellett a többi végrendeleti hagyományos kielégítése és a költségek fedezése után a késmárki lyceumnak összesen 11,900 pfrtnyi tetemes hagyomány jutott. Az alapítványnak legczélszerübb hováfordittatását tervezni a végrendelet értelmében egy Késmárk városának tanácstagjai- és lyceumi tanárokból összeállított külön bizottság feladatává tétetett. *) Emlékének megörökítésére a liálá« pártfogóság a lyccum auditóriumában márvány-táblát illesztetett be, melyen aranyozott betűkkel ezen felirat van bevésve: „Manibus Joli. Mich. Weber Docfc. Med. Cons. Keg. gratum Lyceum MDCCCXXXIX.“ Dr. Weber Mihály hagyatéka 1839 A Weber- féle alapítvány hová- forditása.
