Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1888

50 A tanterve­zet és rend­tartás módo­sítása. zott és Pesten, hol egyszersmind bölcsészeti tanulmányokkal foglal­kozók, jogtani és politikai tanulmányait végezte el, honnan mint okleveles ügyvéd haza tért. Azután Szirmay András fiánál, Boldi­zsárnál nevelői állást vállalt el, kinél Késmárkon és Debreczenben két évig tartózkodott azon reménytől kecsegtetve, hogy alkalma leend növendékével a külföldre utazhatni, mi azonban meghiúsult. Ezen állástól elválván nem sokára azután Aderjan István helyébe 1816-ban a lyceumi gyűléstől közkiáltással jogtanárnak választatott és ezen hivatásának egész életén át kifogyhatlan lelkesültséggel szentelé mély tudományát és emberszerető lelkének gazdag kincseit. A magántörvényen kívül a többi polgári és egyházi jogtudományokat valamint a politikát (országászatot) is előadta; és e téren kivívott fényes eredményei nem csekély mértékben növelték a lyceum or­szágos jó hírnevét. E férfi jellemét leghívebben fogta fel egykori kitűnő tanítványa Hunfalvy Pál, ki azt egyebek közt ekként ecseteié: „Jobb tanítót ismerhetsz, nehezen jobb embert. Schneider oly jellem, melyben jóság fővonás, emberi szeretet alapszín; és a szónak egész terjedelmében philantróp vala, kinek jósága mondhatni gyenge­séggel határos. A képletek villámkint társultak elméjében, melyből sűrűn szikráztak az elmésségek; azért is beszéde olyan előtt, ki először hallá, érthetlenül gyorsan ömlött, dagadva képek- és hason­latosságoktól. Tekintete nagy volt iskolában; otthon szerették tanítványai. Mert nevelő szeme ki ki szokta fürkészni, hogy ki mire való; mennyei öröme volt azután Schneidernek, ha valaki előtt utat birt nyitni azon pályára, melyre őt hivatottnak gondolta. S valóban sokakat oda helyezett, a hol szerencsésen haladnak stb.“*) A meddig Schneidernek megürült helye egy méltó utód által be nem töltethetett, azt a többi felsőbb osztályú tanárok, valamint Sztanimirovics, harmad évi joghallgató, az iskolai év végéig helyettesítve pótolák. A jogtudományi tanszék választás utján leendő betöltésére az iskolai gyűlés 1835. évi julius 12-ére vala kiírva és erre az 1760 óta fennálló szervezet szerint a vidéki pártfogóság és a belső egy­házközségi gyülekezet is meghivatott. De még a választás megejtése előtt Fuhrmann Ede József, akkori egyházközségi felügyelő, azt terjesztvén elő, hogy a jogtani osztály idő folytában bizonyos külön állást és a tudományok- és fegyelemre nézve a többi felsőbb osztályoktól független tartást foglalt el; ennek okát pedig abban lelvén, hogy azon osztály tantárgyai csakis egy tanár által adatnak elé, ki viszont a többi osztálylyal semmi szellemi érintkezésbe nem *) V. ö. Athenaeum 1841. második félév 47. sz. Emlékezés Késmárkra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom