Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1888
50 A tantervezet és rendtartás módosítása. zott és Pesten, hol egyszersmind bölcsészeti tanulmányokkal foglalkozók, jogtani és politikai tanulmányait végezte el, honnan mint okleveles ügyvéd haza tért. Azután Szirmay András fiánál, Boldizsárnál nevelői állást vállalt el, kinél Késmárkon és Debreczenben két évig tartózkodott azon reménytől kecsegtetve, hogy alkalma leend növendékével a külföldre utazhatni, mi azonban meghiúsult. Ezen állástól elválván nem sokára azután Aderjan István helyébe 1816-ban a lyceumi gyűléstől közkiáltással jogtanárnak választatott és ezen hivatásának egész életén át kifogyhatlan lelkesültséggel szentelé mély tudományát és emberszerető lelkének gazdag kincseit. A magántörvényen kívül a többi polgári és egyházi jogtudományokat valamint a politikát (országászatot) is előadta; és e téren kivívott fényes eredményei nem csekély mértékben növelték a lyceum országos jó hírnevét. E férfi jellemét leghívebben fogta fel egykori kitűnő tanítványa Hunfalvy Pál, ki azt egyebek közt ekként ecseteié: „Jobb tanítót ismerhetsz, nehezen jobb embert. Schneider oly jellem, melyben jóság fővonás, emberi szeretet alapszín; és a szónak egész terjedelmében philantróp vala, kinek jósága mondhatni gyengeséggel határos. A képletek villámkint társultak elméjében, melyből sűrűn szikráztak az elmésségek; azért is beszéde olyan előtt, ki először hallá, érthetlenül gyorsan ömlött, dagadva képek- és hasonlatosságoktól. Tekintete nagy volt iskolában; otthon szerették tanítványai. Mert nevelő szeme ki ki szokta fürkészni, hogy ki mire való; mennyei öröme volt azután Schneidernek, ha valaki előtt utat birt nyitni azon pályára, melyre őt hivatottnak gondolta. S valóban sokakat oda helyezett, a hol szerencsésen haladnak stb.“*) A meddig Schneidernek megürült helye egy méltó utód által be nem töltethetett, azt a többi felsőbb osztályú tanárok, valamint Sztanimirovics, harmad évi joghallgató, az iskolai év végéig helyettesítve pótolák. A jogtudományi tanszék választás utján leendő betöltésére az iskolai gyűlés 1835. évi julius 12-ére vala kiírva és erre az 1760 óta fennálló szervezet szerint a vidéki pártfogóság és a belső egyházközségi gyülekezet is meghivatott. De még a választás megejtése előtt Fuhrmann Ede József, akkori egyházközségi felügyelő, azt terjesztvén elő, hogy a jogtani osztály idő folytában bizonyos külön állást és a tudományok- és fegyelemre nézve a többi felsőbb osztályoktól független tartást foglalt el; ennek okát pedig abban lelvén, hogy azon osztály tantárgyai csakis egy tanár által adatnak elé, ki viszont a többi osztálylyal semmi szellemi érintkezésbe nem *) V. ö. Athenaeum 1841. második félév 47. sz. Emlékezés Késmárkra.
