Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1888
37 Indulsit Majestas, exstruxere patroni, Nunc suaves usus laeta juventus habet.*) 1776-ban Benczúr másod Ízben történt eltávozása után helyébe az ő ajánlatára Podkoniczky Ádám választatott meg. Ez Besz- terczebányán született és Pozsonyban tanult, hol leginkább Benczúrhoz ragaszkodók; onnan Jénába ment, hol negyedfél év alatt a tudományok legtöbb ágát behatóan műveié. Rectori hivatalában is áldásosán működött s intézetünkben különösen arra törekedett, hogy a történelmi, jogtudományi és politikai tanulmányoknak nagyobb kiterjedést eszközöljön ki. Ennek kivitelére nemcsak czélszerü tantervet hozott javaslatba, hanem a kellő pénzeszközök beszerzéséről is fáradhatlanul gondoskodott. Buzgó tevékenységének oly módon sikerült az intézet hatáskörét mindinkább kitágítani, pártfogóinak lelke- sültségét és áldozatkészségét felkölteni és az intézet nagyobb fel- virágozását előidézni. Kifelé is érdemteljesen képviselő az intézetet a magas trón előtt, midőn M. Theréziától és dicső fiától a tanügy czélszerűbb szervezése végett véleményadásra szólittatott fel; továbbá az 1791. évi zsinat bizottmányában és több kerületi és egyetemes gyűlésnél. Nem kevésbé családi és baráti körében őszinte humanitást és önzetlen áldozatkészséget tanúsított. Oldala mellett állának mint conrectorok: Schulek György 1781-ig; Klanitza János, Árvamegyéből, ki egyszersmind a tót község diakónusa vala 1781—84; későbben iskolai téren kivívott érdemeinél fogva nemesi rangra emeltetett és Árvamegyében alispán lett. — Schwartner Márton 1784—86, ki Késmárkon született 1759. márczius 1-én. Zsenge korától kezdve ismeretek és tudományok után szomjazva e nemes czélnak szenteld egész életét. Több hazánkbeli iskolában és végre a göttingai egyetemen tanulván, azután darab ideig báró Prónay László házában nevelő volt. Miután Késmárkon mint conrector két évig nagy áldással működött, a soproni gymnasiumba hivatott el, hol ennek nem csekély emelésére szolgált; azután pedig a pesti kir. egyetem tanára- és könyvtári felügyelőjéül neveztetett ki, hol tágas körű ismereteinek bővítésére kedvező alkalmat találván több irata, ú. m. diplematica czimü és a Groy herezegi nemzetségről irt értekezése, leginkább pedig Magyarország statistikája által nagy hirt szerzett magának és ezen érdemei folytán II. Ferencztől nemesi rangra emeltetett. Végrendeletében megemlékezvén Késmárkról 1823-ban bekövetkezett Tanárok 1776- óta. r) Megengedte kegyesen 6 Felsége, fölépiték a pártfogók, Most édes örömmel veszi hasznát az ifjúság.
