Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1888
29 A gymnasiumnak lyceummá átalakulása és a késmárki ev. egyházi község és a szepességi nemesség közös pártfogása mellett. A XVIII. század másik felében kezdődik tulajdonképen a késmárki ev. iskolának virágzási korszaka. Ezea intézet ugyanis kétszáz esztendő óta a protestáns szellemű oktatás és nevelés hű és a fejlődő tudomány-, paedagogia- és korszellemmel lépést tartó ápolójául bizonyult be. Ezen jellemét mindenkor a legnyomasztóbb viszonyok és megtámadtatások között is változatlanul tartá meg. Mert a kárpátvidéki és főként a szepesmegyei protestantismus, valamint ezen intézetet életbe hivta vala, úgy fennállását életkérdésnek tekinté, melyet saját szellemi szükségleteinek kielégítésére nem nélkülözhetett és melynek egyszersmind azon országos hivatását ismerte fel, hogy híven tolmácsolja és közvetítse a német irodalmat és műveltséget a hazánkbeli egyéb nemzetiségek-, kivált a magyar elemnek. Azért'is a késmárki ev. egyházközség mint az intézet szülő anyja, ezen gyermekét eleitől fogva szeme fénye gyanánt őrzé és fentartására szükséges eszközökről gondoskodni, erejéből kitelhető áldozatokat hozni soha el nem mulasztotta. A mellett találkoztak mindég lelkes tanárok, kik nem anyagi nyereségért, hanem a vallás és tudományos művelődés szent ügye iránti lelkesedéstől indíttatva ez intézetben sikeresen működének és nem hiányzott az Isten áldása, ki azt a veszedelem és enyészetből kiragadta és virágzásra hozta. Mióta a külömben is sok csapástól lesújtott anyaegyházi község a városi borpincze jövedelmének osztalékától megfosztatott, erejének legnagyobb megfeszítése mellett alig volt képes az iskolának mindinkább nagyobbodó szükségleteit kellően fedezni, és ha nem nyujtatik másunnan segítség, az eddig szépen felserdült élőfa, mely eddig a villámok- és viharoknak erősen ellen tudott állani és bő szellemi gyümölcsöt termett, anyagi táplálék hiányából talán elsat- nyult volna. De ime, nem maradt el annak idejében a megmentő segítség. Akkor az ev. vallás- és szellemi miveltségért oly lelkesen buzgólkodó szepesi nemesség helyes belátással fogván fel a késmárki iskola fentemlitett jelentőségét és áldozatokra méltónak találván annak fentartását és felvirágoztatását, annak érdekei iránt oly buz- góságot fejtett ki és oltárára oly tetemes áldozatokat tett le, hogy méltán nevezhető ezen intézet második alapítójának. Habár egy részről nem lehet tagadni, hogy ezen vidéki nemes alapítók saját II.
