Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1888
18 A soproni országgyűlés 1681-ben. Az iskola megnyitása. A XYIH. századbeli rec- torok. 1681- ben a soproni országgyűlés határozatai következtében a magyarhoni protestánsokra enyhébb állapot következett be. A vallás gyakorlása némely korlátozó feltételek mellett nekik törvényesen megengedtetett; szintúgy iskolák felépítése, tanítók és tanárok választása, humanistikai és felsőbb tudományok előadása, külföldi egyetemek látogatása, szükséges tankönyvek censura nélküli kiadása és behozatala. A protestánsok ezen vívmányokat nagy örömmel fogállták és azonnal visszahívták a száműzetésben élő lelkészeket és tanárokat, kik közűi sokan vissza is tértek; Johannides azonban Tliornban maradt, hol 1701-ben meghalt. 1682- ben újra megnyittatott a késmárki iskola és rectorául Eckhardus Pál, a leibiczi lelkész fia hivatott meg, ki a száműzve volt atyjával együtt Sziléziából visszatért. Kitűnő tudománya dicsértetett, de önhittsége visszatetszést szült, meghalt 1705-ben. Utána következett az iglói születésű Löwenstein Apelles, ki már azelőtt Sziléziában, Modorban és Dobsinán rectori hivatalt viselt; tudományos, de gunyoros természetű, meghalt 1706-ban. — A boroszlói Titius Gottlieb Jeremias magister 1706—09; Eperjesre lelkészül hivatott. — Utána Nohaides János bars- megyei Pila községének lelkésze hivatott meg a késmárki iskola rectora- és a tót község diakónusául, mely két hivatal azóta mindég együttesen viseltetett, őt valamint utódját a késmárki Keil Jánost 1710-ben a dögvész ragadta el. — Ezen veszedelem megszűntével ide jött 1711-ben Bohuss György, ki Beszterczebányán született és Wittenbergában tanult, itteni hivatalában pedig tevékeny szorgalma és tudománya által tűnt ki; az előadandó történelmi, bölcsészeti és theologiai tanulmányokat terjedelmesen dolgozá fel és különösen Szepesvármegye és Késmárk városának történeti leírása által kelté fel más hires történetírók, mint Bél Mátyás és Wagner P. figyelmét. *) Maradandó érdemet szerzett magának az iskolai könyvtár megalapítása által, mely idő folytában más jóltevők könyvhagyományai és alapítványai által mindinkább szaporodott és jelenleg már egyike hazánk legjelentékenyebb könyvtárainak. Meghalt 1722-ben még csak 35 éves korában. — Nem kisebb érdemet és hirt szerzett magának utódja Buchholtz György, a helybeli lelkész fia 1723-1737. Három évig tanult németországi egyetemeken és nagy jártassággal birt kivált a természettudományokban, melyek köréből számos értekezést közre bocsátott a boroszlói évkönyvekben; **) *) A lyceurai könyvtárban megőrzött kéziratának czime: Historico-geogra- pliica terrae Seepusiensis descriptio. **) L. Genersich Chr. II. 305.
