Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1888
11 és iskolamestereknek egyike vala, a szent írás helyes megértésére és a vallásos erkölcsi életre nélkülözhetlennek tartván a tudományos miveltséget, ezt a tudós iskolák szűk korlátáitól felszabadítva az egész keresztyénség közkincsévé akará tenni és azért főgondját a nép nevelésére és oktatására forditá, valamint a népiskolák életbe léptetését s talpra esett paedagogiai elvei szerint leendő szervezését a városi hatóságokhoz 1526-ban intézett iratában erélyesen sürgeté: addig Me- lanchthon, a humanismus ezen kimagasló képviselője, főkint a latin iskolák czélszerűbb szervezését mély tudományos belátással és lelkének egész hevével vitte keresztül. 0 ugyanis az elébbi alsóbb és felsőbb latin iskolákban fennállott trivium és quadrivium tanulmányait alaposan átdolgozván és egységes rendszerbe foglalván össze, azokra más, a scholasticismustól ment, észszerű módszert és paedagogiai elvet alkalmazott. Főként a classicus tanulmányoknak tulajdonított szellemébresztő, nemesitő és magasabb törekvésre buzditó hatást az ifjúság elméjére és szivére, de azokkal a többi tantárgyakat oly módon kapcsolta egybe, hogy azon tanintézetek nem csak a Protestantismus eszméinek, hanem egyszersmind a gyakorlati élet, a társadalom és állam magasabb érdekeinek is megfeleltek. Oly módon a latin iskolák gymnasiumokká alakulván, az egyetemi tudományokra a szükséges előkészítést közvetitették. Ezen korszakot alkotó szervezési tevékenysége által Melanchtlion maradandó és évszázadokra kiható érdemeket szerzett magának az iskolák, kivált a gymnasiumok szervezése körül, úgy hogy méltán „Praeceptor Germaniae“ névvel tiszteltetett meg. Tanterve, melyet 1528-ban kiadott, nem csak Németországban, hanem ennek határain messze túl is mérvadónak tekintetett a gymnasiumok szervezésénél, melyekre még nagyobb befolyást gyakorolt görög és latin grammatikája és egyéb számos tankönyve, valamint az auctorokhoz irt magyarázatai és számos beszéd- és iratban kifejezett irányadó eszméi által. A hova a reformátorok irányadó eszméi elhatottak, ott mindenütt a megújított vallással együtt a tanügy uj alakja is fejlődött. Nem csak elemi iskolák jöttek létre, melyekben az olvasáson, íráson és számvetésen kívül az ev. vallás Luther katechismusa és a szent irás alapján taníttatott, hanem felsőbb tanintézetek is, melyek az akadémiai tudományokra szükséges előkészítést eszközölték. Melanchthon közvetlen tanítványai közül főképen kitűnt Trotzendorf Fr. Bálint, kinek a sziléziai Goldbergen általa mély belátással szervezett és igazgatott latin iskolája oly rendkívüli nagy hírre vergődött, hogy azt mindenünnen más tartományokból Trotzendorf Fr. B. sziléziai iskolája.
