Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1887
3 iparosok, gazdagok és szegények, tudósok és nem tudósok, öregek és fiatalok, férfiak és nők egyaránt lelkesülve tehetségük szerint édes örömmel hozzájárultak adományaikkal azon tőkék előteremtéséhez, melyek a tudomány csarnokainak építésére és a tanítók és tanárok dijaztatására szükségesek voltak. Nincsen édes hazánkban protestáns tanintézet, melynek évlapjain eltöröl- hetlenül föl nem volnának jegyezve oly pártfogók nevei, kik az illető intézet alapításához, fennállásának biztosításához és felvirágoztatásához áldozatkészséggel kisebb-nagyobb összegekkel hozzájárultak. A vallás buzgó atyák áldozatkészsége mintegy örökségkép átszivárgott gyermekeik kebelébe, kik azt ismét magzataik és azok által utódaik szivébe beoltani igyekeztek. Csak röviden felemlítve Apafy Györgyöt és annak fiát Apafy Mihály fejedelmet, ki azon rendeletet adta ki, hogy a sáros-pataki tanároknak és tanulóknak évenként 600 forint és 400 kőből búza, a debreczeni colle- giumnak a tanárok számára 3000 a tanulók számára pedig 2000 darab kősó évenként és „mind örökké“ szolgáltassék ki; csak röviden felemlítve Nádaséi y Tamást, Eévay Pétert, Forgács Imrét, Illyésházi Istvánt, a Thurzó és Balassa családokat, kik a reformatio után iskolák és tanintézetek felállítása körül nagy érdemeket szereztek maguknak: különösen hangsúlyozni kell, hogy a protestáns tanügy emelésére vonatkozólag sok lelkes honleány is megérdemli az elismerés és hála koszorúját. A meddig a pataki reform. Collegium létezni fog, a feledékenység fátyola borítani nem fogja Lorántfy Zsuzsanna nevét, ki ezen főiskolának igazi anyja volt. Mellette méltó helyet foglal el özv. Patay Sámuelné szül. Fáy Borhála, ki a múlt század elején mint Pthrügy helységének birtokosnője, nemcsak a pthrügyi elemi iskolában sikeres előmenetelt tanúsító figyermekeket a pataki főiskolában saját költségén taníttatott és élelmi szerekkel elláttatott, de végrendelében is ezen jeles főiskoláról gondoskodva végakaratának e szavakkal adott kifejezést: „Hagyok szollöt (szőlőkertet) hatot, házat, pinczét nagyot a pataki scholának.“ Ezen végrendelet a Patay család okmánytárában feltalálható, A legújabb időben és pedig az 1860-as években, a pataki Collegiumnak legnagyobb jótevőnője Palóczi Horváth Mária volt, ki végrendeletileg több százezer forintra becsült vagyonát ezen főiskolának hagyományozta. De kicsoda sorolhatná elő az összes protestáns tanintézetek áldozatkész jótevőit? Valóban senki és ez nem is feladata, egy iskolai értesitvénynek constatálom l*
