Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1885
3 császár a senatorokat kihallgatásra csak egyenként és ruháik előleges megmotóztatása mellett fogadta. Hogy ily körülmények közt Augustus császár helyzete kényelmetlen és élete minden perczben veszélyeztetve volt, könnyen elképzelhető. Ezen veszélyeztetése és aggodalmai közepette azonban egy a férfikorba lépő ifjú irodalmi termékei által a közvéleményben kedvező lendületet idézett elő Augustus egyedura- dalma javára. Ezen ifjú Quintus Horatius Flaccus volt, a rómaiak legjelesebb lantos költője, ki hazaszeretettől lángoló kebellel és a szabadság eszméjéért életet koczkáztató lelkesedéssel fegyvert ragadva Philippi mezején Augustus ellenfeleinek soraiban küzdött, ugyan, a mint Pompejus Varus nevű barátjához intézett ódájában maga mondja: „Veled éreztem Philippit és a gyors futást, ott hagyván szerencsétlenül a pajzsot,“ Hor. Cárra. II. 7. „Tecum Philippos et eelerem fugám Sensi, relicta non bene parmula.“ Philippi fühlt’ ich und die beschleun’gte Flucht Mit dir, als das Schild beide wir warfen hin, de későbben azon meggyőződésre jutván, hogy hazája csak úgy menthető meg és boldogítható, ha a kormány gyeplői egy ember kezeire bizatnak, e meggyőződésének és a haza boldogságáért hevülő keble mély érzelmeinek költeményeiben adott méltó kifejezést és valóban semmiféle olvasmány sem képes az ifjúságot polgárerények gyakorlására, hazaszeretetre és az uralkodóhoz való ragaszkodásra hathatósabban lelkesíteni és buzdítani mint Horatius költeményeinek olvasása. Hogy Augustus egyeduralmát megkedveltesse a rómaiakkal megingatni és gyengíteni igyekszik azoknak előszeretetét a régi, köztársasági alkotmányhoz. — E czélból sok helyen felemlíti a polgárháborúk iszonyait és ijedelmeit és kirívó színekkel ecseteli a vérontás és pusztítás okozta rémületet és bűnös voltát; megmutatja, hogy az államra nézve nem létezik nagyobb veszedelem és szerencsétlenség mint a polgárháború, minthogy a polgároknak kölcsönös felkonczolása és megöletése által az idéztetik elő, a mire a birodalom legelkeseredettebb ellenségei hasztalanúl törekedtek, t. i. az államnak bukása. Elkeseredett szívből ömlő panaszképen e szavait intézi a költő nemzetéhez: „Mára második nemzedék megyen tönkre l*
