Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1884
9 dóra összes hadnópével Kassa felé elindult, csüggetegségük ruég nagyobb fokra hágott. Tanúság erre a lőcseiek azon panasza, hogy Katzianer ó'ket mint juhokat a ragadozó farkasoknak prédáúl hagyva, távozott. — Lásd Hein Gáspár krónikáját, a hol e szavak olvashatók : „Katzianer in vigilia S, Andreae Leuchovienses iniseros tanquam oves lupis rapiendos relinquens, cum omni populo Cassoviam versus abiit. Mind ezeknél fogva a lőcseieknél a késmárkiak iránti gyűlölet és ellenszenv határtalan volt. — Bizonyítók arra azon ténykörülmény, hogy midó'n Koch Pál, lőcsei tanácsnok fia édes atyja beleegyezésével a késmárki biró leányát nőül vette, Lőcse városának összes lakossága azt követelte, hogy a tanácsnok hivatalától megfosztassék. Ezen véres drámának utolsó felvonása az 1538-ik évi farsang idejében játszódott le. — A lőcseiek a Lőcsén állomásozó 600 emberből álló huszárdandár által segítve a Késmárkhoz tartozó falvak kirablására indultak ki és Tótfalut és Lan do kot csakugyan ki is rabolták, midőn a késmárkiak, kik ezen portyázás hírére Laszky Jeromos kozákjaival fegyvert ragadtak, őket Landoknál megtámadták. — A csata alig tartott egy óra hosszáig és a késmárkiaknak nem annyira megszalasztásával mint inkább visszavonulásával végződött, minthogy sebesűltjeiket magukkal elvihették Késmárkra, — Tizenkét késmárki polgár azonban holtan hevert a csatatéren, — A lőcseiek részéről is többen estek el, azok közül a huszárok vezére Nerey Miklós ki Lőcsére vitetve az ottani templomban temettetett el. Ez vala ezen nyolcz évig tartó versengésnek utolsó véres jelenete, mert midőn Ferdinánd és Zápolya közt Y. Károly császár közvetítésére megtörtént a kiegyezkedés ezen két város polgárainak izgatott kedélyei csillapulni kezdtek és lassanként visszatért 'közéj Ök az egyetértés, a felebaráti szeretet és a béke mulasztja. Ezen idő óta sok vész és veszedelem víharzott el ugyan édes hazánk egén, de Késmárk és Lőcse városainak lakosai közt nem fordúlt többé elő véres versengés ; — a feledés fá- tyola borúit a gyászos múltakra, és ezen elkeseredett ellenségek utódjai a hazának jó és balsorsában a mai napig egymással nemes versenyre keltek, a hazafias érzelem, a haza- szeretet és a haza érdekeinek előmozdítását czélozó áldozat- készségük tanúsításában. Gi*ósz Ernő.
