Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1884

9 dóra összes hadnópével Kassa felé elindult, csüggetegségük ruég nagyobb fokra hágott. Tanúság erre a lőcseiek azon pa­nasza, hogy Katzianer ó'ket mint juhokat a ragadozó farkasok­nak prédáúl hagyva, távozott. — Lásd Hein Gáspár króniká­ját, a hol e szavak olvashatók : „Katzianer in vigilia S, Andreae Leuchovienses iniseros tanquam oves lupis rapiendos relinquens, cum omni populo Cassoviam versus abiit. Mind ezeknél fogva a lőcseieknél a késmárkiak iránti gyűlölet és ellenszenv határtalan volt. — Bizonyítók arra azon ténykörülmény, hogy midó'n Koch Pál, lőcsei tanácsnok fia édes atyja beleegyezésével a késmárki biró leányát nőül vette, Lőcse városának összes lakossága azt követelte, hogy a tanács­nok hivatalától megfosztassék. Ezen véres drámának utolsó felvonása az 1538-ik évi farsang idejében játszódott le. — A lőcseiek a Lőcsén állomá­sozó 600 emberből álló huszárdandár által segítve a Késmárk­hoz tartozó falvak kirablására indultak ki és Tótfalut és Lan do kot csakugyan ki is rabolták, midőn a késmárkiak, kik ezen portyázás hírére Laszky Jeromos kozákjaival fegy­vert ragadtak, őket Landoknál megtámadták. — A csata alig tartott egy óra hosszáig és a késmárkiaknak nem annyira megszalasztásával mint inkább visszavonulásával végződött, minthogy sebesűltjeiket magukkal elvihették Késmárkra, — Tizenkét késmárki polgár azonban holtan hevert a csatatéren, — A lőcseiek részéről is többen estek el, azok közül a huszá­rok vezére Nerey Miklós ki Lőcsére vitetve az ottani tem­plomban temettetett el. Ez vala ezen nyolcz évig tartó versengésnek utolsó vé­res jelenete, mert midőn Ferdinánd és Zápolya közt Y. Károly császár közvetítésére megtörtént a kiegyezkedés ezen két város polgárainak izgatott kedélyei csillapulni kezdtek és lassanként visszatért 'közéj Ök az egyetértés, a felebaráti szeretet és a béke mulasztja. Ezen idő óta sok vész és veszedelem víharzott el ugyan édes hazánk egén, de Késmárk és Lőcse városainak lakosai közt nem fordúlt többé elő véres versengés ; — a feledés fá- tyola borúit a gyászos múltakra, és ezen elkeseredett ellensé­gek utódjai a hazának jó és balsorsában a mai napig egymással nemes versenyre keltek, a hazafias érzelem, a haza- szeretet és a haza érdekeinek előmozdítását czélozó áldozat- készségük tanúsításában. Gi*ósz Ernő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom