Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1880
3 a szellemi és anyagi önálló kifejlődésének <uj forrásokat nyitottak és ez által a polgári és állami, társadalmi és egyházi viszonyokat folytonosan fejlesztették és átalakították, nem hagyták érintetlenül a tudomány és nevelés intézeteit sem, sőt ezek kül- és belszervezetóre teljesen átalakító befolyást gyakoroltak. Mint általában a magyarhoni protestáns egyház a múlt századokban a haza szent jogaiért vívott küzdelmekben lelkesen harczolt, protestáns tanintézeteink pedig mindig a tudomány és nevelés előhaladásával párhuzamos lépést tartottak, sőt lehet mondani, más vallásu tanintézetekhez mérve, szellemi vezérszerepet viseltek: úgy különösen hazánk véghatárán lévő intézetünk, bár sok nyelvű lakosság által környeztetik, soha másfelé hern gravitált, soha magyarellenes szellemet nem táplált, sőt egész működését a haza érdekeinek szentelő és magyar érzelmű polgárokat nevelt. Már a huszas években a magyar önképzőkörben mivelte a magyar nyelvet és irodalmat, azt a negyvenes években a latin nyelv helyébe előadási nyelvül fogadta a felső osztályokban és módot talált arra, hogy a hu- manismust a mindinkább előtérbe lépő realismussal kellő egyensúlyba hozza. Lyceumunknak ily szellemű átalakításánál kiváló szerepet viselt Stenczel Hugo, ki 1830 óta mint tanár és későbben mint igazgató, mindenoldalú mély tudományossággal, ritka szellemi rugékonysággal és helyes tapintattal az időről időre szükségeseknek mutatkozott reformok s szervezések keresztülvitelénél erélyesen és buzgóan közreműködött. Egyebek közt 1842-ben a Zayugróczi conferencziában mint a lyceum küldöttje vett részt és az ott tervezett korszerű reformokat lyceuinunknál életbe- léptetni törekedett. Intézetünk ily folytonos korszerű fejlődés utján a gymnasiumi, bölcsészeti, jogtani és theologiai ágakban a legörvendetesebb virágzásra jutott és sokoldalú s hazánk minden vidékére kiható áldásos működésének tetőpontját érte el 1848-ig. Az akkori koreszmék rohamos árján, mely minden réginek alapját megingatá és rögtöni megújítását sürgető, Stenczel mint az organikus és folytonos fejlődésnek barátja, higgadt mérséklettel a tulhajtás és hátramaradás közti kellő középen tartván intézetünket, ezt a hajótöréstől és a tespedés mélységétől megmenté. Midőn azonban az országunkra bekövetkezett súlyos csapások és megrázkódtatások intézetünket is alapjában megingaták és a tudomány terebélyes fájának felsőbb ágait letördelék; sőt midőn az 1850-ik évben ránk erőszakolt tantervezet gymnasiumi 1*
