Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1879
Igazgatói beszéd, intézve a tanuló ifjúság-hoz a tanév kezdetén. 1. Midiin az uj tanév kezdetével én ezen helyről hozzád, kedves ifjúság, intézem szavamat, ezt teszem részint ezen intézet tek. és nagytiszteletű felügyelői és pártfogói, részint tisztelt kartársaim bizodalmas felhatalmazásánál fogva, nem külömben édes szüléitek nevében, kik titeket ide küldöttek. A lyceum nagyérdemű egyházi és világi felügyelői s pártfogói buzgó gondozással örködnek ezen intézet felett, melyet múlt időkben dicső emlékezetű őseik áldozataikkal alapítottak, vagyonukkal és vérükkel minden kül támadások ellen védték, — hogy most is és jövendőben az ifjúságot kebelébe felfogadhassa és azt a tudomány, a vallás, a társadalom és haza szent czéljainak megfelelőleg oktatva nevelhesse. A tanárok, mint lelki kalauzaitok magasztos hivatásuknak egész odaadással élve nem nyereség vagy múlandó jutalom vágyából, hanem önzetlen atyai szeretettel készek téged, kedves ifjúság, a tudomány szövét- üekével az élet nem sima és gyönyörteljes, hanem rögös és fáradságos utján, mint a mythos szerint az erény istennője az ifjú Heraklest, a valódi dicsőség és boldogság távolban tündöklő temploma felé vezetni. Oly buzgó felügyelők és pártfogók, oly lelkes tanárok vezetése alatt a lyceum, mely a feléledt tudomány és megújult vallás szellemének köszöni eredetét, — ezt soha meg nem tagadta, hanem azon szülő gondolat isteni szikráját kebelében legdrágább kincsül megőrizvén és ápolván mindenkor az előhaladó tudomány és korszellem szinvonalán állva a szabad- elvüség, a humanismus, a mivelődés és hazaszeretet hű ápolója és terjesztője volt. 1
