Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1878
12 A vár leánya. Megkondult az est-harang; a várban, hol eddig síri csend uralkodott, élénk zaj keletkezik, rémes süvöltés hangzik szerte. Fegyveres vitézek, kik régóta várják a vár urát, hogy zászlója alatt csatába menjenek, megmozdulnak, sorakoznak. Megjelenik a vár leánya, a fehér ruhás hölgy, megcsörgeti kulcsait, kinyitja a kápolna ajtaját, azután csend leszen, a vitézek elhallgatnak, mondván : a. vár leánya imádkozik. A fehér ruhás hölgy nemsokára kilép a kápolnából, belép a folyosóba, kinyitja a terem ajtaját, mely rémesen nyikorog, azután becsapja maga után ; az ablakok csörömpölve hullanak alá. «gyes kövek a várfaláról legördülnek és belejátszik a szomorú hangokba, melyeket a lentállók hallanak, a szél üvöltése. De fel száll a hold, a fehér ruhás hölgy elhagyja a termet, lemegy a sírboltba, leül az érczkoporsók közé és viraszt felettük hajnalig. Aztán becsapja a nehéz sírbolt ajtaját, a kulcsot ráfordítja és eltűnik De holdvilágos éjen, mikor szélcsend van, másutt is megjelen, a réten, a mezőn, a „Várhegy“-on, a „Jeruzsálem“ hegyen, kulcsait megcsörgeti, kezével integet. A ki követi, annak rejtett kincsek helyét mutatja. Gyakran a Kókuszra vezető ut mellett látható. Beszélik, hogy egy helybeli lakos, a ki az ezen ut mellett körben nyargaló fej nélküli lovagtól meg nem ijed. tt. idáig követte a fehérruhás hölgyet. Felásta a mutatott helyen a földet és nagy kincset lelt. Gazdag lett. Hála fejében azon a helyen, hol az elrejtett kincs volt, kápolnát építtetett. Nemesi levelet is vett, más, a vidékre vonatkozó nevet vett fel, mely névnek aztán mint városi tanácsos hirt és becsülést szerzett. Meglehet, hogy olyan mese, mint, a mit a vár leányáról regélnek. Mesének mondám az egész elbeszélést, de allegóriái mese, mely egyrészt a népnek a Tökélyek szomorú sorsa iránt mutatott részvétet és állalában a múlandóságot, mely a Tököly-vár díszét, fényét is elmosta, jelképezi; másrészt a kincsekről álmodó szegénységnek vágyódását fejezi ki. A ki oly szerencsés, hogy a fehér ruhás hölgy kezéből a kulcsokat veheti át, megnyithatja velők boldogságának kincs-kamaráját. Nem iktatom én ide, mi a „Jeruzsálem“ hegyről szól, hogy ott zárda vagy vár állott, hogy az egész „Várhegy“ a Tökélyek kertje „tündékért“ volt, honnan a még most is egyes kertekben
