Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1876
9 Ha már Szászországban, Thüringiában, Porosz földön és általában azon német városokban, melyeket eddig látogatott, úgy Braun- selrvveigban is tapasztalhatta, mennyire szeretik, tisztelik, becsülik az ideálista németek a magyar ifjakat, kik sokat adnak a magyar nemzeti becsületre, kik mérsékletesen élve, tiszteségesen öltözve, adósságot nem csinálva, ruhát hitelbe nem varratva „auf ^ítinp machen íaffat", — mint mások, kik büszkeségüknek tartják, ha tartozásukat csak évek múlva, vagy épen nem fizetik meg, — példányai voltak a természet eredetiségének, az eredeti természettel járó élénkségnek, szívósságnak, józan felfogásnak, a szeplőtlen erkölcsnek és az emberiség szent érdekeiért lángoló szívnek. Talán most is úgy van, és remélhető, hogy azok, mik nehány évvel ez előtt bizonyos németországi városokban történtek és az ott időzött magyarországi ifjak viselt dolgait a legszomorúbb világításban mutatták, nem fognak többé előfordulni ! Hisszük, hogy ezután is a Németországon és általában a külföldön időző magyar ifjak, és különösen a „deákok“, a magyar értelmiség e fiatal képviselői, a régi jó erkölcsöket fogják szem előtt tartani : és komoly magukviseleté- vel, nemes törekvésükkel, óvakodva a trágár beszédtől, rút livor- nyától, gyerekies hadonázástol az úgynevezett „mensur“-án, szép például fognak másoknak szolgálni, és érdemessé teendik magokat a dicső emlékezetű német fejedelmek által magyarok számára alapított szorgalomdijakra*). Hajdan Halléban a hires „árvaházban“ a „kedvolt, komoly magyarországi ifjakat“, kik az oda való egyetemen hallgattak, alkalmazták tanítóknak. A kedélyes német polgárok még azt is, kinek nevét tudták, szeretetük és tiszteletük jeléül „§err llngar"-nak hívták, a mi különben ott még most is úgy szokott történni. Hát még a negyvenkilenczediki magyar események mennyire fokozták Németországnak hazánk iránti rokonszenvét! Keseregtek midőn megtudták: fieí bér ^mijeit ícfjte ©djanj’ ítitb Ungarn Mutet fid) pi ülőbe" és szivükből mondhatták : ,Alkuit td) ben Mámén. Ungarn bor, ©irb mir bag beutfd)e üßautg pi enge; (Sö braufp barunter inte ein ihteer. Dtir ift, als grüßten midi SErontpeieuflänge.". Es akár- mely német polgár házában lehetett akkor a magyar szabadság- harcz bajnokainak arczképeit látni *) Érdekes a következő eset: Sehramkó nevű gömörmegyei ifjú e század elején, J . . . városában tanulván, párbajra hivatott. A párbajt plfogadva, megjelent a kitűzött napon a „men- sur“-án. Ott a mindenféle kötelékkel, vivő keztyűkkel és egyenes kardokkal ellátott számos német fiúk szemük láttára iszonyatos bangóját szűre alól kihúzván és az asztalra tevén, azok annyira meghökkentek, hogy jobbnak látták „tiltakozással“ elsompolyogni. Sehramkó eljárását sokan legeredetibb és legjobb eszköznek tartották a haszontalan verekedésnek „Paukerei“ nevetségessé tételére.
