Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1876

8

mot" (beit íütUEomttt)*) adja kezébe és eledellel és szállással is ellátja.

Mayor J. Györgyünk rövid idő múlva segéddé lévén, csak hamar vágyni kezdett a világba. De restelte, hogy nálánál fiatalabb legények jobban értenek a mesterséghez ; anyanyelvén kívül magyarul. latinál beszélni tudott ugyan, de az neki semmi előnyt nem nyújtott a- dolgozó asztalnál, neki tűrni, törekednie kellett, hogy valamint míveltségre nézve társai fölött ki magaslott, munkára nézve is velők versenyezhessen és nemcsak jutalmat, hanem elismerést is nyerhessen.

A mesterségben nem igen jártas, de iinomabb erkölcsösei és nemes önérzettel biró ifjú búcsút vévén bérezés szülőföldétől, először Eperjesen, azután Kassán, összesen huszonkét hónapig és azután Miskolczon három évig dolgozott. Ha ezen városokban töltött hónapok és évek számát oly pontosan megemlítém, természetesen azt akartam megjegyezni, hogy most egyedül tőle függött, vájjon vándorlása ezen első éveinek sorát toldja meg, vagy fogjon önálló üzlet megnyitásához. Vándorló könyvével is igazolhatta, hogy nemcsak „hűségesen és szorgalmasan“ dolgozott, hanem „három“ évnél többet töltött a. vándorláson, sokat tanult és mérsékletesen s takarékosan élve, ruhára és néhány forintra is szert tett, nem kellene pirulnia, ha visszatér szülőföldére.

De ő be nem érte azzal. Gyermekkori vágyai, melyeket a szülői házban és az iskolában hallottak benne felébresztettek, magasabb czélok felé vitték most az ifjút. A mely országot földiéi már a reformatio idején meglátogattak, a honnan Luther iratait magukkal hozták, azt ő is látni akarta. Útnak indúlt tehát 1807-ben, vissza nem rettenve azon számtalan veszélytől, melyeket a romboló franczia háború szült. Ezen utazásai közben nem egyszer forgott nagy veszedelemben, gyakran és sokat nélkülözve, de annál többet tanúivá és használva idejét; el nem csüggedve, bátorságát megtartva, isten segedelmével szerencsésen esett keresztül a legváltozóbb viszontagságokon.**) Megfordúlván Szászországban, Thüringi- ában, Berlinben, végre Braunschweigban telepedett le hosszabb időre.

*) VV illkomnak nevezték, (Szepességen még most is nevezik) azon serleget, melynek zászlócskája ezimeiében „Willkomm“ üdvözlet állott. A magyarajka vándor legény billikomnak nevezte el e serleget és valószínű, hogy e német willkommen-ból, mit a magyar tud. akad. nagy szótára is lehetőnek tart, származott a „billikom“ szó.

**) Krre vonatkozólag Írja édes atyja: „3Jlit äleftttrjung unb innigfter söctrübnijj mußten wir erfahren sc., aber and) unfere jyreube crftiireu mir »egen göttlicher Leitung beineő maimig» fadjen ®liidc3. Stud) mir tőimen nid)t immer im Diofengarten fit'en, mir miiffcn and) indent llngemad), Veiten uni Tcangfal unterworfen fein unb unfer Vertrauen auf ®ott fe(jen . . . . ber gütige Sott fei fernerhin ,teiu Begleiter, bein Siatßgeber, bein ©egenőgott" sc.