Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1876

14

3í)ve '^erfüit unb IpíjeS Elfter bebarf, belieben Sie 51t nennen unb 51t befehlen einiges nnb alles, loaS id) bajit beitragen faun."

De életének ezen boldog kora után nem sokára szomorú napok viradtak rá. Édes anyja e közben és édes atyja is nem sokára elhalt; nejét is a halál ragadta el; barátjaiért jót állva, sokat kellett fizetni : két derék fiatal, vállalkozónál, kiket három hajó felszerelésében és Oroszországgal való kereskedésében segített, hajótörést szenvedvén, negyvenezer ftot. vesztett. Mindazáltal el nem csüggedt. Egyetlen leányát a legjobban neveltette, benne és a serény munkában keresve és találva vigaszt.

A magyarországi 48 -49-ki események az ő kedélyére is a legnagyobb hatást tették. S mintán Magyarország, mint a német költő mondja „hőimet“ megbukott, akkcr az ő lelke is megrendült. De ha már semmit sem tehetett szerencsétlen hazájáért, úgy legalább azokat, kik a hazáért az ész, vagy Mars fegyverével harczol tak. és most földönfutókká lettek, segíteni elengedlietlen kötelességének tartotta. 0 nála megfordúlt úgy szólván minden magyar menekült. Es a tudomány, az egyház, az országlászat, a hadászat emberei nem sajnálták, hogy megfordultak az „öreg Mayer úrnál“ kinek igazán nemcsak úri háza, hanem nemes szive is volt. Oh ! mennyi emberi és polgári erényt, mennyi zajtalan szivfenséget és nemesszivőségét takart e kebel ! A szerencsétlen menekültek legjobban tudják, mijük volt ő nekik ! Az egyiket az oxfordi egyetemen taníttatta, a másikat tanítónak ajánlotta, a harmadikat, hajlamához képest az iparos munka áldásaival ismertette meg. A melyikük leginkább csak jó tanácsra szóróit, annak szívesen szolgált azzal, valamint szívesen fedezte az Amerikába költözőiteknek úti költségeit. Node mindezekről beszélni nem szabad ! Az „öreg úr“ erről soha említést nem tett; nem mintha azért vonakodott volna arról beszélni, hogy talán elmosódtak volna benne ezen idő emlékezetének képei, hanem mivel úgyakarta, hogy „bal keze ne tudja, mit cselekedett a jobbja“. Azért jobb lesz, ha én is hallgatok ezekről. S ámbár a kezeim közt levő adatok alapján erre nézve több részletet hozhatnék fel, mégis azt hiszem, jobb lesz, ha mind az titka marad az illetőknek, kikről tudom, liogy nem felejtik el soha a nyert jótéteményt, annál kevésbé jótévőjüket.

De annyit említhetek, hogy a boldogéit az ő ismerőseit egy magyar menekültek segélyző-egylet alakítására bírta, a mely szintén több Amerikába költözöttnek úti költségét fedezte. Es hogy a menekültek 1850-ben többször nála. mert nagyobb terme volt, gyűlést tartottak; Pulszky Ferencz elnöklete alatt kétszer, a mi annyira szemét szúrta a bécsi hangadó köröknek, hogy az öreg úr nevét is, bár neki mint angol polgárnak nem árthatott, a bünlajs-