Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1876
11 Prágában maradt tehát egy ideig, hogy megint egy pár forintot keressen és azután tovább folytathassa vándorlásait. Prágából szülőit, kiket Braunschweigból tudósított, hogy nem sokára otthon lesz. levéllel biztatta, mire nem sokára eszes belátó szülőitől a Prágán maradásra figyelemreméltó utóirattal el lé'ott levélben engedélyt kapott* *). De nem maradt tovább két hónapnál Prágában. Visszatért Szászországba és onnan tovább-tovább ment, a még nem látott német városokat látogatva, egy évig itt dolgozva, magába vonülva, a legkevesebbel bérve. A sokat nélkülözni tudót ugv sem vonzotta a zajos mulatság, a korcsmái hősiesség. Csapszéket most épen nem látogatott. Megvetéssel nézte, hogyan vágyódnak társai a munkaszünet után, a „kék hétfő“-re pihentéi- äÄotttag", melyet rendesen a „kék kedd“ „ihauet SDienftacj" követett. 0 nála e napokon sohse szünetelt a munka és csak is sajnálhatta azokat, kik kék foltokban részesültek ilyenkor, a csapszékben dorbézolva, és egészségüket, boldogságukat aláásták. De a zöld csütörtököt, a nagypénteket, valamint a vasárnapot reggel a templomban ünnepelte, a délutánt pedig az isten nyilt ege alatt töltötte, élvezve a fris levegőt, kipihenve a hót fáradalmait. De vágyának szárnyai most. midőn épen az aggodalom szerte Németországon fokozódott, Francziaország felé vették irányukat, hogy ő azon népnek, mely a hatalmat magához ragadván, felsőbbséggcl birt Európában, szokásaival, erkölcseivel közelebbről megismerkedjék és nyelvét megtanulhassa. De vajmi nehezen, mennyi küzködés és kiállott veszedelem után állapodhatott meg Párisban 1812. szept. 10-én! És ide érve, mennyire zaklattatok, mennyi bajba került, hogy be nem sorozhatott egy idegen állam hadseregébe ! Nincs e sorok olvasói közt egy is, a ki Francziaország akkori állását nem ismerné ; nincs, a ki el nem hinné, hogy Mayer János Györgyünk előtt tágabb és nagyobb lett a hitkor ? ! De miután ő Hej! Csizmadiafi Jakab! Hol van a nőd, hol szerencséd ? Ott maradt biz az mind Bélán! Eredj még ma, siess vissza! Hej! Csizmadiafi Jakab! Hol a pénz, hol a talpbőr? Nosza rajta! nosza talpra! Szaporán csak siess vissza ! *) Ezen utóirat igy hangzik: „Soííteft int laut beinen ginfiájten bem SBanbern über» briifsíid) fein unb fein Slevgmigen aűba fittben, fo erfülle ba§ fefjufuchtänolic SBiinfcften beitter treufierjigen iliuttcr, bid) £>atb umarmen jtt főimen, beim mir finb alle fterblicl).1-