Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1875

9

harcba kisérni, és ha királyuk hozzájuk menne, őt megvendégelni és megajándékozni köteleztetnek “

Az 50 harczos állítására nézve megjegyzendő, hogy e szám határt nem szabott hazafiságoknak. Csupán Késmárk nem egy Ízben 80 embert szerelt fel és bocsátott a király zászlaja alá.

És midőn Róbert Károly ellen az elhatalmasodott urak és köztük a leghatalmasabb. Csák Máté Felsö-Magyarországot elfoglalta, mely alkalommal a Szepesség újra sokat szenvedett, a szepesi szászok a Lőcsére menekült király zászlai alá seregelve, vele Abaujba vonultak, hol a lázadók Rozgony mellett foglaltak helyet. A döntő ütközet 1312. junius 12-én volt. Eleintén ugyancsak Csák Máté emberei győztek, de utoljára mégis a Johanniták és különösen a szepesi németek kétségbe ejtő rohamai és hosszantartó „hosszú késekkel“ folytatott viadala után a királyé lett a győzelem. E sok vérbe került győzelem Károlyt a szepesi németek régi jogaimik biztosítására*) és a Görgey családnak (mely ezen csatában egyik tagját Jordánt vesztette) Gorg és Toppercz helységekért fizetendő adójának elengedésére indította.

Károly intézkedéseit, melyek a szepesi városok felvirágzását czélozták, fia, Lajos folytatta és különösen a bányavárosoknak kedvezett, hol IV. Béla előtt és Béla alatt uj német jövevények telepedtek meg.

E bányavárosok egy némelyikének virágzása IV. László idejébe esik, a ki a bányászatnak, e fontos nemzeti iparnak mivelőit privilégiumok védszárnyai alá helyezte. Göllnitzbánya szabadalmát László 1280-ban erősítette meg.

Hogy a beköltözött szepesi németek nemcsak az u. n. bányavárosok hegyeiben nyitottak uj meg uj bányákat, hanem Szepesség egyéb helyein is kerestek nemes érczeket s más ásványokat, bizonyítják a szepesiek emlékeiben előforduló „arany bánya, rézbánya“ sat. elnevezések. Még a magas Tátrában is, hol bizony a természet nemes érczeket nem rejt, kerestek ilyeket, a mely hasztalan munkának nagy része lehet az itt rejlő kincsekről szóló meséknek teremtésében. E mesék vallás-erkölcsi eszméket érzékitenek. — Jellemző, hogy a • költészet itt, a borzasztó nagyszerűségében tündöklő Tátrában vallásos szint öltve, annak égbe meredő csúcsait egy szentegyház oltárának, barlangos völgyeit jsedig „szent kincskamarának“ tűnteti fel. melybe lépni csak vallásos keblű embernek lehet.

*) Wier Iliiben erkannt ihre treye und dinst, die sie uns erwiesen haben demütiglich und begierlieh in Straytan. die vir hatten wider Matheum von Trentschin, und die selbigen Oypser unser getreyen menlieh stritten und schonten nicht ihre giiter, noch eigner Person sondern sieli dargeben haben in Fertigkeit und. blutvergieszen bis in den Todt, so wollen wier ihren getreyen dinst, und vor den Todt ihrer freunde mit bobegliolikoit begaben wie wohl das sie mer würdig waren.