Evangélikus egyházkerületi lyceum, Késmárk, 1871
5 kán kapják az államtól, vagy az egyháztól, a mit megérdemelnek. Kötelességeket szab rajok kivált az állam, melyek teljesítése elengedhetíen; teljes erejöket veszik igénybe az élet, állam és társadalom, de alig adják meg nekik az életre legszükségesebbeket, annál kevésbé azt, mi az élet gondját elűzni és lelköknek inagasbra való fellengést kölcsönözni kepes volna. Ily gondolatok foglalkodtathatták Rajner Györgyünk elméjét, hogy közeledni érezvén halála óráját, vagyonának tetemes részét iskolai és tudományos czólokra áldozá. Harminczhat tetemes alapítványa közül nyolczat rendelt iskolai és tudományos ezélokra. A pesti nemzeti múzeumnak, melyet már az előtt ügygyel-bajjal szerzett, igen becses természetrajzi gyűjteményével ajándékozott meg, 500 frtot hagyományozott; a pozsonyi termószetismei társulatnak 500 irtot; a matheóczi ev. iskolának 100 frtot; a szepesszombati ev. iskolának 100 frtot; az ujlesznai ev. iskolának 500 frtot; a szepesszombati két protestáns iskolának azonfelül 400 frtot, melyek kamatai szorgalomdijakra fordítandók; egy tanulónak évenként 300 irtot, és a késmárki Lyceumnak, melynek növendéke volt és melynek az előtt is nem egyszer nyújtott segélyt, 10,000 (tízezer) frtot hagyományozott azon feltétel alatt, hogy az összeg „schmecks-i Rajner alapítvány“ név alatt az 1878-diki esztendőtől kezdve 20,000 írtra szaporodva, kamatjainak fele része a lyceuini tanárok fizetésének emelésére, másik fele pedig szorgalomdijakra fordittassék. Ez örökké emlékezetre méltó tettel nem csak intézetünk iránti háláját rovta le fényesen, hanem azt is bizonyítá, hogy jobbravaló lélek lakozott benne; ki tudta, hogy nincsen más színhely,,nincs más intézet, mely jobban érdemelné az emberiség jótévőjének és boldogítójának nevét, mint az iskola. És bár tudjuk, hogy ez által még nem lesz teljesen biztosítva drága intézetünk fenállhatása és virágzása; mert az előhaladott kor követelései vajmi nagyok, úgy hogy mindég több és több áldozatra lesz szükség: még is azt hisszük, hogy ezen nagylelkű adomány által oly támaszt nyer Lyceumunk, mely képessé teszi, hogy valamint eddig három század óta, úgy ezután is még sokáig legyen itt az ország egyik véghatárán egyik őre és terjesztője a tudományos miveltségnek, hazafiságnak és közerkölcsiségnek. A miért is lehetetlen, legforróbb, legőszintébb hálái köázönetet nem fejezni ki a dicsőültnek nem csak a magunk nevében, kik jelenleg ez intézetnek szerény munkásai vagyunk, hanem azok nevében is, kik utánunk jövendnek és a boldogultnak nagylelkű jótéteményét élvezni fogják. Hála neked, te dicsőült! azon növendékek nevében, kik majdan nagylelkű alapítványodat élvezve! az igaz, szép és jónak felismerésére vezetve az emberiség legszentebb érdekeit mozdíthatják elő. Hála neked, te dicsőült községünk nevében is, mely a te példádon lelkesülve és felismerve, hogy a Lyceum ezután is nem csekély hatást fog Késmárk anyagi és szellemi életének kifejlesztésére gyakorolni, jó anyaként fogja szivén hordani szive gyermekét, a Lyceumnak jólétét és gyarapodását. Hála neked, te dicsőült! felügyelőink nevében is, kiknek ama nemes hivatásuk betöltésére, hogy ezután is örömre, lelkesedésre, ügyszeretetre és kitartásra gyulaszszák az ifjúság nevelőit , — nagylelkű tetteddel segédkezet nyújtottál, örökeralékü tetteddel, melyről hiszik és remélik, hogy nemcsak a jelenben, hanem még a legkésőbbi kövendőben is bőséges áldást fog hin- teni Lyceumunk anyagi és szellemi életére. Adja az ég, hogy az ő példáján élni cselekedni és meghalni tanuljunk ! Az ő neve, mely régibb és újabb pártfogóink ragyogó nevei mellett intézetünk emlékkönyvének egyik legdíszesebb lapján áll, addig fog fennmaradni, mig a tudománynak e temploma álland! És ha már porladozni fog a „Rajner síremlék“, mely a hálás fürdői vendégek által gyűjtött összegből Tátrafüreden fog felállittatni; fenn fog maradni az ő emléke a Késmárki Lyceum tanárainak és növendékeinek hálás szivében most és a legkésőbbi korban is ! A mai nap pedig szolgáljon mindnyájunk emelkedésére és áldására! Soloz Frigyes. I. Lyceumi tisztviselők következő t. ez. urak. Helybeli felügyelő: Schwarcz Károly; helyettes helybeli felügyelő: Dr. Lám Frigyes. Vidéki felügyelők: Berzeviczy Egyed, Berzeviczy Titus, Görgey Kornél, Sponer Tivadar. Pénztárnokok: Dr. Lám Frigyes, felügyelő; Stenczel Tivadar, Dr. Tátray Gergely. Az uj alapítvány gondnoka: Stenczel Hugó.
