Evangélikus egyházkerületi lyceum, Késmárk, 1871
Eznlék'beszéd Hajner György felett. (t. 1872. junius 25.) Mélyen tisztelt gyülekezet! Kedves ifjúság! Végig hallgatván, különféle érzelmek hatása alatt hallgatván végig az ifjúsági szózatokat, melyekkel az illetők részint az ifjúság nagylelkű pártfogóiról és a tanárokról, mint lelkűk képzőiről hálásan megemlékeztek, részint az elválás édes. fájdalmas „Istenhozzád“-ját intézték mindazokhoz, kiket a barátság és szeretet köteléke fűzött egymáshoz, — nem marad egyéb hátra, minthogy mindnyájatoknak kedves ifjak! pályátok folytatására atyai áldást és legjobb sikert kívánjak kartársaim nevében is. És úgy vélem, hogy a kegyelet kötelességét teljesítjük, ha ezek után egy kedves halott emlékezetének nehány szót szentelünk. És befejezvén a tanévet, méltóbban nem fejezhetjük be, mintha történetéhez egy lapot csatolunk, mely boldogult Raj n er Györgyink, Lyceumunk e melegkeblii barátjának emlékét örökítse. És ezt annál inkább, miután meg vagyunk győződve, hogy tanodánk ez évi története, ha nem is épen uj fényes korszaknak a kiindulási pontja, de kétségbevonhatlanul nagy hatással lesz Lyceumunk beléle- tére, mint a virágzó földre hulló harmatja az égnek. És midőn most a dicsőültnek emlékezetét' megújítjuk, úgy találom, hogy ugyanazon érzelmek, ugyanazon gondolatok azok, melyek ^ebiemet elfoglalták és elmémet foglalkodtatták, midőn nehány hónappal ezelőtt a dicsőültnek sírján állottam. Mit ér az élet, ha valamely eszmének nem szenteljük ! Csak az eszme, csak az ihlet szent forrásából eredhetnek a halhatatlan tettek! Ezt gondolám, midőn én is örök nyugalomra kisértem a boldogultat, és úgy érzém akkor, hogy e jó barát elhunyta feletti fájdalomnak hullámai lecsendesedve, a vigasztalás angyalának szózatát hallatták. Hadd hullassátok könyeiteket, ez épen nagy előnye az élőknek, hogy könyvükből az elhunytak emlékezetének hervadhatlan virágai kelnek, melyek illata ég felé száll és melyek a mindennapias- ságon felülemelkedni emlékeztetnek. Meg-megujulnak e gondolatok lelkemben most, midőn a dicsőültnek képét még egyszer szemünk elé állítjuk és szivünkbe véssük mindnyájunk emlékéül. És melyek azon vonások, melyek Raj ne r Györgyünk életképének tulajdonképi fényét és jellemét teszik ? Ki volt és mit tett, hogy nevét annyi tisztelettel említjük ? Szabadjon e kérdésekre a következőkben felelnünk: R a j n e r György, ez egyszerű, igénytelen férfi, e század elején Szepes-Szombatban becsületes, szegény polgári szüléktől született, kik nagy gonddal kezdték az ő, meg három nővérének nevelését. A családnak egyszerű, kedélyes, vallásos zamatu élete nem csekély hatást gyakorolt azon sajátságai kifejtésére, melyek férfi jellemének díszét alkották. Csendesen és észrevétlenül folytak le gyermekkorának napjai, és a kik őt ismerték, mondhatják: hogy későbbi éveiben is különösen csendes, kedélyes modora, szerénysége, igénytelensége és szivjósága által tűnt ki. Kik őt ismerték, mondhatják : hogy azon ritka emberek közé tartozott, kik szivök nemes tulajdonságainak inkább emlékezetre méltó tettek, mint szépen hangzó üres szavak által szereznek érvényt. Szerényen, de kellő szorgalommal dolgozgatott tanulói pályáján, melyet a késmárki Lyceumban a Rhetorikáig folytatott, hogy innen elébb a kereskedelemnek és azután más gyakorlati czélnak áldozza tevékeny életét. _ És a mitől, mint a gyakorlati élet embere, át volt hatva, az korántsem az enyészendő haszon utáni vágy, mint azon öntudat volt, hogy az, a mit a munkás kérges kezével keres, istenáldásként árad ő reá; és a minek kivitelét ernyedetlen munkássággal, rendithetlen kitöréssel eszközölhette, ezt a földi örömökön felülemelkedő akarattal vitte ki, hogy mások gyönyörködjenek rajta, hogy vele számos rokonainak, felebarátainak használhasson, és jólétüket s boldogságukat előmozdítsa. Ki ne hallotta volna, mily gyöngéden szerette és mily meghatóan siratta és mily érzékenyen gyászolta meg korábban elhunyt derék nejét, szül. Barcs Erzsébet, kivel 40 évig élt boldog házasságban; mily nagy- lelküleg gondoskodott fogadottgyermekeiről, mennyi jót tett rokonaival s mind azokkal, kik csak némileg állottak vele közelebbi viszonyban?! De ki tudná megmondani, mijök volt szeretteinek, azt ők tudják legjobban; de annyi bizonyos, hogy legjobb barátjok volt, a ki javokat óhajtván, tanácscsal és tettel segité őket.
