Újpesti Napló, 2017 (11. évfolyam, 1-15. szám)
2017-03-02 / 6. szám
KULTÉRKÉP Paterson Amikor arra panaszkodunk, hogy nem történik semmi egy filmben, általában nincs igazunk. Valami mindig történik a vásznon, akkor is, ha lassabban vagy kicsit máshogy, mint azt megszoktuk és elvárnánk. Jim Jarmusch rendező legújabb filmjében viszont tényleg nem történik túl sok minden, de egyáltalán nem bánjuk, sőt pont ettől jó. Hétfő reggel van, a New Jersey-beli Paterson városában élő Paterson (nem tévedés, ugyanúgy hívják a főszereplőt, mint a helyszínt), kikászálódik az ágyból, elköszön gyönyörű feleségétől és munkába indul. Buszsofőrként egész nap a várost rója, hallgatja az utasok beszélgetéseit, figyeli a járókelőket, és közben verset ír (szó szerint látjuk a vásznon az ötletek megszületését, és ahogy formál- ja-alakítja a verssorokat). Munka után hazaballag, megvacsorázik, lekörmöl néhány sort a noteszába, aztán megsétáltatja a kutyát és megiszik egy sört a közeli kocsmában. Másnap minden kezdődik elölről, ugyanaz a rutin, ugyanaz az útvonal, csak a beszélgetések különböznek kicsit, de semmilyen rendkívüli eseménynek nem lehetünk tanúi. Aki akár csak egy filmet is látott Jarmusch-tól, legyen az magyar vonatkozású emigránstörténet (Florida, a paradicsom), szkeccsvígjáték (Kávé és cigaretta) vagy vámpírmozi (Halhatatlan szeretők), az tudja, mire számíthat. Ráérős tempó, fura, de szerethető figurák és valami egészen különleges, fanyar humor. Látszólagos eseménytelensége ellenére a Paterson sem unalmas, jólesik elmerülni a buszsofőr költő hétköznapjaiban. Jarmusch főhőse (Adam Driver) igazából irigylésre méltó ember, tökéletesen elégedett a sorsával, nincsenek kielégíthetetlen vágyai, bölcs belenyugvással éli az életét. Dolgozik, szemlélődik, verset ír, a feleségével (Golshifteh Farahani) pedig tökéletesen kiegészítik egymást. A Paterson fegnagyobb mutatványa, hogy két órára bennünket is képes kellemes zenhangulatba ringatni - ha engedjük. BS A megemlékezés, az iskola falán elhelyezett emléktábla felavatásával kezdődött. Újpest Ön- kormányzata nevében dr. Zsigmond Barna Pál alpolgármester helyezett el koszorút. A tábla- avatót követően a Zeneiskola díszterme az Erkel Terem nevet kapta, majd az iskola tanárai rövid koncerttel tisztelegtek Erkel Tibor özvegye és családja előtt. A megemlékezésen részt vett dr. Molnár Szabolcs alpolgármester és Tamás Ilona, az Észak- Budapesti Tankerületi Központ igazgatója is. Számos újpesti díszpolgár, tanár és tanítvány is tiszteletét tette. Emléktábla és hangverseny Erkel Tibor tiszteletére Január 28-án elhunyt Erkel Tibor, Erkel Ferenc-dijas zenei rendező, az Erkel Gyula Újpesti Zenei Alapfokú Művészeti Iskola alapítványának alapító elnöke. Február 28-án az ő tiszteletére avattak emléktáblát és tartottak emlékhangversenyt a Zeneiskolában. Erkel Tibor 1934 január 11-én született Csökmőn. Zenei, ren- ^I dező, pedagógus volt. 1986-ban Erkel Ferenc- díjat, 2012-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét kapta meg, ekkor választotta az önkormányzat Újpest Díszpolgárává is. Erkel Tibor Erkel Ferenc leszármazottja volt. Az Erkel család nevéhez fűződik az immár 120 éves Újpesti Zeneiskola megalapítása, amely Erkel Ferenc legidősebb fiának, Gyulának érdeme. Erkel Tibor 1959-ben a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, zongoraszakon végzett. 1963-ig a szegedi konzervatóriumban tanított, majd 20 éven át a Magyar Rádió zenei rendezője, főrendezője volt. 1979-ben és 1983- ban a Művelődési Minisztérium Zene- és Táncművészeti Osztályának vezetőjeként tevékenykedett. Erkel Tibor nem csak felmenői révén kötődött Újpesthez. 1960 óta városunkban élt, itt alapított családot. Az Újpesti Erkel Gyula Zeneiskola Alapítvány alapítóelnöke volt, e tevékenysége révén jelentősen hozzájárult a tehetséges újpesti gyermekek zenei képzéséhez. ONLINE ELÉRHETŐSÉGEINK: WWW.UJPEST.HU | TOVÁBBI FOTÓK: FACEBOOK.COM/UJPEST.KAPOSZTASMEGYER | 11
