Újpesti Napló, 2017 (11. évfolyam, 1-15. szám)

2017-02-16 / 4. szám

. 1 KÖZTÉR Én szívecske te Olyan furcsán szorul össze a gyomor. Gyöngyözik a homlok, izzad a tenyér, re­meg a térdnek kalácsa, veszik a semmibe mindennemű realitásérzék, idegesítően magasztos gondolatok kínozzák az elmét, nincs szükség ételre, annál inkább italra, banális közhelyek tűnnek bölcs igazságnak, hallgathatatlanul giccses zenék remekműnek. Természetellenes sebességgel zakatol a szív, innen jön a jelenség elcsépelt jelképe is, én szívecske te, jaj. Érkezik az ellenszenvesen pufók, repülő lény, aki kéjes vigyor- ral lövöldöz összevissza ártatlanokra, és ha talál, akkor bein­dul a már felsorolt pusztító folyamat. És sajnos korra, nemre, jellemre tekintet nélkül bárkit eltalálhat ez a szárnyas fejva­dász, én például már a bölcsödében teljes meggyőződéssel tituláltam szerelmemnek Editkét. Kémiailag bizonyára mindez magyarázható, áramlanak a feromonok, buzog az adrena­lin, sistereg a dopamin, erősödnek a tesztoszteronlöketek, a tudomány mégis háttérbe szorul ilyenkor, és helyébe lép a káosz. Irtózatos tettekre ragadtathatjuk el magunkat, lásd Ró­meó is mire vetemedett, nem beszélve Júliáról, de sorolhat­nánk a példákat vég nélkül. Aztán, ha kölcsönös ez a kaotikus érzés, és végre kéz a kézben andalgunk a rózsaszínben játszó naplementében, akkor sem szűnik a baj, sőt, jön a féltés, a féltékenység. Desdemona tudna erről mesélni, ha nem akadt volna torkán a szó kedvese dühödt közreműködésével, csak hogy a shakespeare-i példánál maradjunk. Az sem segít, ha véget vetünk, vagy véget vetnek ennek az egésznek, plaszti­kusan szakításnak hívjuk az ilyesmit, mert akkor aztán tényleg lesújt a bánat, az üresség, a kilátástalanság. Persze művé­szeknek aranybánya ez az irreális állapot, hisz a boldogság, de főleg a szenvedés kiváló múzsa, könnyen jön a rím, csendül a hang, siklik az ecset. De nekünk? Rettenetes az egész. És még a napját is ünnepeljük mostanság, elterelve a figyelmet sze­gény Bálintokról. A legnagyobb baj mégsem ez. Sokkal inkább az, hogy ez a szörnyű folyamat a legfontosabb az életünkben. Lássuk be, e nélkül fabatkát sem érne a véges létezés. És mi­vel általában szemérmesen nem mondjuk ki, hogy ilyen kényes helyzetbe kerültünk, Bálint napja talán arra jó, hogy mindenki kinyilatkoztasson. Én most megteszem, letörlöm a pírt az ar­comról, és bevallom: én szív te. JUHÁSZ MÁTYÁS Az Újpesti Napló, többéves hagyományát folytatva, idén is örömmel közvetíti olvasói Valentin-napi üzeneteit. Idén is sok szerelmes és szeretetteljes üzenet érkezett, olvas­sák és fogadják szeretettel. Összeállításunk a 6. oldalon. 2 | ÚJPESTI NAPLÓ XI ÉVFOLYAM, 4. SZÁM, XI. Újpesti Jótékonysági Polgári Bál Február huszonötödikén már ti­zenegyedik alkalommal rendezik meg az Újpesti Jótékonysági Pol­gári Bált a Polgár Centrumban. 2007-ben határozták el a szervezők, hogy felelevenítik a bálozás hagyományát Újpes­ten. Az elmúlt évtizedben szerves része lett a város közösségi életének a Jótékonysági Bál, melynek bevételéből minden évben egy olyan egyesületet, alapítványt, szervezetet támogat­nak a szervezők, amely sokat tesz Újpestért a sport, az egészségügy, a kultúra, a vallás, vagy az oktatás területén, vagyis olyan intéz­ményeket, amelyek valamilyen formában a közt szolgálják Újpesten. Idén a Károlyi István Általános Iskola és Gimnázium alapítványára esett a szervezők választása, abból az apro­póból, hogy kétszázhúsz éve született Gróf Károlyi István városalapító. A bál fővédnöke minden évben gróf Károlyi László és felesége, Erzsébet asszony. Február 25-én, 19 órától zene, tánc, karaoke, tombola, finom ételek és italok várnak minden újpesti bálozót a Polgár Centrumban. Belépőjegyek még kaphatók, amelyeket a 0620-8280514-es és a 0670-3131831 -es telefonszámon lehet megrendelni. 2017. február 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom