Újpesti Napló, 2017 (11. évfolyam, 1-15. szám)

2017-02-09 / 3. szám

FOTÓ: KADOCSA GYULA K ULTÉRKÉP Jackie 1962. november 22-én John F. Kennedyt, az USÁ 35. elnökét Dallas városában lelőtték. A merénylet képsorai bejárták a világot, mostanra könyvtárnyi irodalma van, filmek készültek róla, az összeeskü­vés-elméletek híveinek fantáziáját pedig máig izgatja a rejtély. A feleség, Jacqueline Kennedy szerepéről eddig kevesebb szó esett. A tavalyi év egyik legnagyobb feltűnést keltő filmje, a Jackie azt pró­bálja meg bemutatni, hogy miként élte meg ő a tragédiát, és hogyan gondoskodott a férje örökségéről. Ma már természetes, hogy be lehet pillantani a Fehér Ház kulisszái mögé, de Kennedyék előtt az ország vezetői nem engedték közel ma­gukhoz a sajtót. Az első igazi „médiaelnök”, a fiatalsága és megnyerő külseje miatt is körülrajongott Kennedy volt, de felesége, Jackie is másként értelmezte a First Lady-szerepet, mint elődei. Eleganciájá­val, ikonikus ruháival divatot teremtett, és ő volt azt aki egy televíziós műsor kedvéért körbevezette a nézőket a Fehér Házban. Pablo Larraín filmje többek közt ezt az adást, és az özvegy első, merénylet utáni interjúját rekonstruálja hihetetlen precizitással, mi­közben a nő szemén keresztül is megelevenednek a merénylet utáni másodpercek, órák, napok. Natalie Portman teljesen eltűnik a szerep­ben, a maszkmestereknek hála nem csak külsőleg hasonlít az egy­kori First Ladyre, de különleges akcentusát és beszédmódját is tökéletesen utánozza. Olyan látványos színészmutatvány ez, amiért általában Oscart szokás adni, és a jelölés begyűjtése után Portmannek erre meg is’ van minden esélye. A filmnek persze nem a színészi játék az egyet­len erénye. Kiderül belőle az is, hogy az elnök fe­lesége több volt szimpla divatikonnál, ha ő nincs, talán a Kennedy-kultusz sem alakul ki. BS Népdalverseny újpesti diákoknak „Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek olyan régiói, me­lyekbe csak a zene világít be." (Kodály Zoltán) Tiszán innen, Dunán túl címmel került megren­dezésre január 27-én a Pécsi Sebestyén Ének­zenei Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola szervezésében az országos népdalének­lési verseny. Kodály Zoltán halálának ötvenedik évforduló­ján érdemes átgondolni, milyen sokat köszön­hetünk a mesternek. A kórusművek, a zenekari darabok és az életmű döntő része, a pedagógiai munkák mind-mind az általa és barátja, kollé­gája, Bartók Béla által felkutatott és feldolgozott népdalkincsből sarjadnak. Kodály Zoltán kitar­tó és megalkuvást nem ismerő személyisége kellett ahhoz, hogy az énekoktatás a porosz típusú pedagógiáról átállhasson a mi pentaton gyökerű népzenénkre. Ennek a törekvésnek kö­szönhetjük, hogy ma már nagyon gazdag nép­dalkincsből meríthetünk az iskolában. Elhivatott pedagógusok munkáját dicsérte január 27-én a kerületi népdaléneklési ver­seny. A kerület majdnem minden iskolájából érkeztek kollégák és izguló, csillogó szemű gyerekek. A megnyitó szavak után felemelő volt hallani közel száz gyerek közös éneklését. Az eredményhirdetésen a neves zsűri szín­vonalasnak ítélte a felkészülést, és a további­akhoz szívesen adott szakmai tanácsokat. Ne csüggedjenek azok a gyerekek sem, akik nem jutottak tovább, hiszen aki zenével, népzenével foglalatoskodik, olyan kincsek birtokába kerül, amelyek élete végéig elkísérik - tették hozzá. (Lozsekné Tuza Márta beszámolója) Szervező: Feith Adrienn. A díjazottak teljes listája olvasható az ujpest.hu oldalon. ONLINE ELÉRHETŐSÉGEINK: WWW. ÚJPEST. Htí | TOVÁBBI FOTÓK: FACEBOOK.COM/UJREST.KAROSZTASMEGYER | 11“

Next

/
Oldalképek
Tartalom