Újpesti Napló, 2016 (10. évfolyam, 1-39. szám)
2016-12-15 / Különszám, Újpesti találkozások
vicc, de annyiban azért van benne igazság, hogy tök süketen is el tudsz dobolgatni egy egyszerű ritmust némi gyakorlással, szóval az alsó szint simán kivitelezhető. Szerencsém, hogy végiggitároztam a fiatalkoromat, nyomtuk a Beatles, a Rolling Stones, a Shadows nótáit, ez pedig adott egy jó alapot a zenéhez. És mivel engem mindig is maga a zene fogott meg, így kíváncsi voltam más hangszerekre is a dob mellett. ► És a komponálás? N.I.: Az csak később jött. Régebben is voltak bennem kikívánkozó hangok, csak nerrt tudtam, hogy ez már a zeneszerzés alapja. Aztán beleéreztem, de elég misztikus dolog ez, olyan, mint a költészet. Jimi Hendrix mondta, hogy ha beül egy taxiba, és a taxis dudál, ő már arra is kitalál egy dallamot. Vagyis az emberben folyamatosan pörög a zene. Szoktam mondani, hogy a kreativitás alapja a rossz memória. Mert, ha túl sok zenét tudnék megjegyezni, az talán betöltene mindent, és nem lenne helye az újaknak. Biztos vagyok benne, hogy a komponálás a legmagasabb rendű zenei tevékenység. Interpretálhatod zseniálisan mások darabjait, vagy improvizálhatsz remekül, de a zeneszerzéshez nem ér fel egyik sem. Már csak azért sem, mert a jó zene nem hangok viszonyát fejezi ki, ahogy a jó könyv sem arról szól, hogy milyen kiváló mondatok vannak benne. A mögöttes tartalomról szól, a világhoz való viszonyról, egyfajta világérzetről. Ezért az irodalom, a képzőművészet és a zene valahol fent találkoznak. ► A tanítás hol helyezkedik el a sorban? N.I.: Nekem az is nagyon fontos. Sok zenész nem tudja átadni a tudását, jóval kevesebb a jó zenetanár, mint a jó zenész. Nálam ez egy ösztön. Világéletemben szerettem magyarázni arról, amit én tudok. Nagymamám zseniális tanító néni volt, de a nagyapám és az anyukám is pedagógusok voltak. Gondolom, innen jött ez a késztetés. ► Nem fárasztó évtizedeken át tanítani, magyarázni olyanoknak is, akik nem igazán tehetségesek? N.I.: Mindenki zseniket szeretne tanítani, pedig az nem jó. Nekem sokkal többet jelentenek a kevésbé tehetséges tanítványaim, mint azok, akik azonnal megértenek, tudnak mindent. És már azért is érdemes zenét tanulni, hogy jó érzés legyen neked, amikor játszol. Ehhez a szinthez pedig nem kell hatalmas tehetség, csak némi készség és gyakorlás. Nem magamért tanítok, nem azért, hogy én jól érezzem magam, hanem hogy adjak valamit, amitől ő több lesz. Ez a legnagyobb öröm. I 21
