Újpesti Napló, 2016 (10. évfolyam, 1-39. szám)
2016-10-20 / 32. szám
KULTÉRKÉP* Áldás vagy átok, ha mindenre emlékezünk? Első rendezésében Tasnádi István, megtörtént események alapján, az elme titkait kutatja. Aki túrta fel már a lakást egy hiányzó fél pár zokni vagy egy slusszkulcs után, alighanem szívesen cserélne azzal, aki soha semmit nem felejt el. Bármilyen meglepő, ilyen emberek léteznek, ha nincsenek is sokan - jelenleg négyen élnek az egész világon. A hipermnéziásoknak nincs szükségük listára, ha bevásárolni indulnak, jegyzetelniük sem kell soha, és a saját életükből is képesek visszaidézni minden pillanatot. Mégsem érdemes irigyelni őket, a túl sok információ és inger inkább átok, mint áldás, pláne, ha az agy nem képes rendet vágni a káoszban. Egy ilyen hipermnéziával megvert férfi Tasnádi István tévéfilmjének egyik főszereplője, a másik Péter, a fiatal pszichiáter, aki azért (is) akarja tanulmányozni a különös jelenséget, hogy Alzheimeres apja számára gyógymódot találjon. A nyugtátoktól teljesen leépült tesztalanyát először kimenekíti a pszichiátriáról, majd miután felesége nehezményezi, hogy szó szerint „hazahozta a munkát”, az apjához költözteti. Egyikük agya olyan, mint a szivacs, a másiké, mint az ementáli, nem csoda, hogy furcsa párosuk izgalmas kérdéseket vet fel az emlékezés szerepéről és a felejtés fontosságáról. Azt eddig is tudtuk, hogy Tasnádi István az egyik legtehetségesebb író, színpadi munkáin kívül filmeken (Nexxt, Made in Hungária) és sikeres sorozatokon (Terápia, Aranyélet) is dolgozott, de most először adta rendezésre, a fejét. A Memón egyáltalán nem látszik, hogy egy „kezdő” műve, remek a retro látványvilág (a történet a 80-as években játszódik), és a színészvezetés is magabiztos - igaz, Lengyel Tamás, Molnár Áron és Haumann Péter kiválasztása már önmagában ihletett döntés volt. Egyedül a finálé tűnik filmszerűen kimódoltnak, de erre is van Tasnádinak mentsége: ahogy a film minden eleme tudományosan hiteles, úgy a végkifejlet is megtörtént eseményen alapul. BS Mozgó könyvek Minőségi könyvek 300 Ft-ért, közhasznú könyvterjesztés, mozgó könyvek. Ezeket a feliratokat látjuk a Városháza mellett, egy zsúfolásig telt könyvekkel teli szekéren. Az új kezdeményezés célja, hogy bárki bármikor beleolvashasson egy könyvbe, nézelődjön, informálódjon. Nem kötelező vásárolni, olvasni is lehet helyben. „Az utcakönyvtár helyébe lépett most ez a könyvszekér, mely állandó nyitvatartással, válogatott könyvekkel várja az olvasni vágyókat” - mondta el lapunknak Németh Edit önkormányzati képviselő, a Közművelődési és Oktatási Bizottság elnöke, aki a korábbi a „Tégy egy könyvet, végy egy könyvet” akció megalkotója volt. „Veress Márton álmodta meg az utcai iskolát. Tanított magyart és történelmet, régiségekkel foglalkozott, és több mint két éve úgy gondolta, lehetőséget teremt a gyerekeknek például, hogy többet olvashassanak. A Mozgó Könyvek célja csökkenteni az analfabetizmust és elérhetővé tenni a tudást minden korosztály számára” - mesélte Szabó Augusztina, akivel az újpestiek minden nap találkozhatnak a Károlyi parkban. Augusztinától azt is megtudtuk, hogy az első kocsit Jókai Anna nyitotta meg Kőbányán, több mint két éve, majd azóta ez már a nyolcadik szekér. Mindegyiknek saját neve van. Az újpestinek . Böbe. VG Októberi telt házas nótadélután 9 Örökifjak köszöntésére tartottak telt házas nótadélutánt az idősek hónapjában az Ady Endre Művelődési Házban. Az október 14-i rendezvényen dr. Molnár Szabolcs alpolgármester az Artisjus-díjas László Máriát köszöntötte abból az alkalomból, hogy a nótaszerző-rendezvény- szervező húsz éve van zenei pályán. László Máriának egyébként több mint száz bejelentett műve van, folyamatosan alkot. ONLINE ELÉRHETŐSÉGEINK: WWW . UJPEST. HU | TOVÁBBI FOTÓK: FACEBOOK. CQM/UJPE.ST. KAPO.SZTASMEGYER | 11 r Memo
