Újpesti Napló, 2016 (10. évfolyam, 1-39. szám)
2016-05-05 / 16. szám
A hivatalos tájékoztatás szerint a beruházás megkezdését megelőzően, 2013. évben készíttetett régészeti örökségvédelmi hatástanulmány alapján, a területen és környékén régészeti lelőhely nem ismert és nem is feltételezhető, így valószínűsíthetően egy világháborús tömegsírt talált a kivitelező. A helyszínre természetesen először a BRFK életvédelmi osztályának nyomozói érkeztek. Az igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy a testek 25-30 évnél - tehát elévülési időnél - régebben kerültek a földbe. Ezzel kizárható, hogy a csontok valamiféle „újkori” bűncselekmény következményeként elhunyt emberek maradványai lennének. Egészen biztossá vált mindez, amikor egy feltehetően orosz katonai zubbonyról származó gomb is előkerült. A kérdés tehát az, világháborús vagy 56-os szovjetek maradványait rejti a föld? Hivatásos és amatőr helytörténészek kezdtek rögtön találgatásokba, és igyekeztek észrevételeikkel, emlékeikkel, ötleteikkel segíteni a kutatást. Az általános vélemény az volt, hogy 1945-ben Újpesten nem, csak a környéken voltak számottevő harci cselekmények, ide legfeljebb a sebesülteket szállították. Bár az is igaz, hogy egyes források arról számolnak be, hogy a Vörös Hadsereg katonái géppuskafészket telepítettek a templom tornyába. 1956-ból azonban konkrétan tudni lehet, hogy itt is komoly harcok folytak a forradalmárok és az akkor már megszálló orosz csapatok között. A feltárás során aztán egyre újabb leletek, bizonyítékok kerültek elő, amelyek immár nemcsak azt tették kétségtelenné, hogy szovjet katonákról van szó, de az is egyre biztosabbnak tűnt, hogy világháborús, tehát 1945-ös eredetű sírról lehet szó. A zubbonygomb után ugyanis felszínre került egy állomány- jelző, több kitüntetés, cigarettatárca, egy érme (talán pénz) és néhány koporsómaradvány is. A kitüntetéseken az áll: „Za otvagu”, azaz „A bátorságért.” A „Bátorságért érdemérmet",(Medal za otvagu) olyan személyek kapták, akik a szocialista haza védelmében tett katonai szolgálataik, a csatában, az államhatárok védelmében vagy életveszélyes katonai műveletek során különleges bátorságot és vitézséget tanúsítottak. A kitüntetést 1938-ban alapították és a Szovjetunió 1991-es összeomlásáig adták. Ez idő alatt összesen 4,569,893 személy kapta meg. Három különböző változata is ismert: az elsőt 1938 és 1943 között adták, a második verziót 1943 és 1991 között. 1994-től újra adható, de azóta a CCCP felirat nélkül, ez tehát a harmadik változat. Rejtélyes leletek a Szent István téren Április 22-én a Szent István téri építési munkálatok közben rejtélyes tömegsírra bukkantak a munkások. Második világháborús tömegsír? Esetleg ’56-os áldozatok? A kérdések és válaszok minden újpestit foglalkoztatnak. Wintermantel Zsolt polgármestert olyannyira, hogy maga járt utána az eseményeknek, történelmi, történeti körülményeknek. Az alábbiakban összefoglaltuk, mire jutott polgármesterünk a tényfeltárásban. Városháza közvetlen szomszédságában földalatti hővezetéket építenek. Aki járt arra W i V mostanában, láthatja is az épület déli oldalát csaknem körbefutó árkot. Ebben az árok- T ' ban akadtak a kivitelező munkások emberi maradványokra. Azóta eltelt néhány nap, előkerült néhány újabb lelet, csak az nem egészen világos, hogy kerültek oda a holttestek. Az Újpesten talált kitüntetések a szalag alapján egészen biztosan 1943 utáni érmek. Ám a föld alá kerülhettek akár 1956-ban is. Az állományjelző, amely a szovjet hadsereg gárdajelvénye, és összesen 11 gyalogsági és 6 páncélos hadsereg viselte, szintén 1943 utáni, hisz a gárdajelvényt 1943. május 21 -e óta használták. Egyik sem bizonyítja tehát cáfolhatatlanul, hogy világháborús áldozatokról van szó, hiszen a gárdajelvényt és a Bátorságért érdemérmet is használták a háború vége után is, tehát akár 1956-ban is. A gárdajelvény 6 ÚJPESTI NAPLÓ - X. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM, 2016. május 5.
