Újpesti Napló, 2016 (10. évfolyam, 1-39. szám)
2016-03-31 / 11. szám
KÖZTÉR Bonjour Madame! „Csak az utolsó napon féltem. De akkor biztos voltam benne, hogy meghalok" - mesélte Matild, pedig nem Szíriában dolgozott haditudósítóként, és nem is Afrikában szafarizott oroszlánok között. Matild csak Párizsban járt. Egy hétig rótta a város utcáit, keveset metrózott, inkább gyalogolt, akár tíz kilométert is naponta. Imádta Párizst, különösen a Monmarte görbe utcái, hangulatos kávézói, Picasso és Hemingway egykori törzshelyei varázsolták el. Meglepődött az emberek kedvességén, mert többen figyelmezették, hogy a párizsiak egyáltalán nem barátságosak, és jobbára enyhe megvetéssel, angolul válaszolgatnak a tört franciául kérdező turistáknak. Bonjour Madame, köszöntek neki mégis mosolyogva mindenhol, ő meg azon morfondírozott, tán ez is a terrorizmus következménye, hogy összetartó közösséget kovácsolt a párizsiakból. Bár mindig szerette Edith Piát sanzonjait, és büszke volt francia csengésű keresztnevére is, de behatóbb érdeklődését a francia kultúra iránt csak egy heves szerelem ihlette. Francia irodalmat tanított és fordított ugyanis a szerelme, de nemrég csúnya véget ért a perzselő l’amour, így Matild kissé bánatosan bóklászott a romantika fővárosában. Utolsó párizsi napján a Gare du Nord-ról RER-rel, vagyis afféle helyi HÉV-vel indult a Charles de Gaulle reptérre. A vonat tele volt francia és angol rögbi-szurkolókkal, akik a Stade de France stadionba mentek a két válogatott összecsapására. A drukkerek előzékeny mosollyal adták át a helyet a tömött kocsiban csomagjait egyensúlyozó lánynak. A vonat viszont nem indult tovább. Vészjóslóan állt. Biztonsági figyelmeztetés, a saját érdekében senki se hagyja el a szerelvényt, mondta be egy szikár női hang. Matild tudta, hogy szomorkásán szép túrája tragikus véget ér, és áldozatként szerepel majd a legújabb párizsi terrortámadásról szóló hírekben. Azon gondolkodott, hogy írjon-e valakinek búcsúüzenetet. A vonat nem mozdult, valaki elkezdte halkan énekelni a Marseillaise-t, a francia utasok csatlakoztak hozzá, az ősi ellenfél angolok pedig tisztelettel hallgatták az egyre hangosabb alkalmi kórust. A himnusz után mindenki tapsolt, büszkén várva a legrosszabbat, de ekkor a vonat lassan továbbindult. Másnap, már Budapesten, Matild döbbenten olvasott a brüsszeli robbantásokról. JUHÁSZ MÁTYÁS 2 ÚJPESTI NAPLÓ - X. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM, 2016. március 31 „Nem akarom, hogy a gyermekeim félelemben nőjenek föl” Az újpesti Fidesz kezdeményezésére nagypénteken a Szent ístván téren gyertyagyújtással emlékeztek meg a múlt keddi brüsszeli terrorcselekmények áldozatairól. Az eseményen részt vett Wintermantel Zsolt polgármester is. W.Zs.: Nagypéntek a keresztény kultúrkörben a legnagyobb gyász napja, ezen a napon minden évben Jézus Krisztus kereszthalálára emlékezünk. Úgy gondolom, méltó volt, hogy ez alkalommal a borzalmas terrortámadások áldozataira is emlékezzünk, hiszen a terroristák éppen a keresztény civilizáció ellen indítottak háborút. Nem csak a brüsszeli áldozatok emlékére gyújtottuk a gyertyákat, hanem mindazok emlékére, akik terroristák áldozatává váltak. Az elmúlt hónapok sajnos világossá tették, hogy a terrorizmus belopakodott Európába. A terroristák itt vannak. És az is kiderült, hogy ez teljesen készületlenül érte kontinensünket. Nem akarom, hogy a gyermekeim félelemben nőjenek föl. Európa vezetőinek végre észbe kellene kapni és cselekedni. Ezért a megemlékezésen túl ez az összejövetel egyfajta néma tiltakozás is a terrorizmus ellen. Nekünk, európaiaknak össze kell fognunk és meg kell védenünk a békénket, a kultúránkat és az országainkat.
