Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)
2015-02-12 / 5. szám
ÚJPESTI NAPLÓ - IX. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, 2015. február 12. Kultúra hiszen a történet alapja a Rómeó és Júlia. Talán Shakespeare fogalmazta meg a legjobban, legszebben, hogy a szerelem akkor lehet halhatatlan, ha belehalunk.- Ahogy a Rómeó és Júlia, úgy a Love Story is foglalkozik korabeli társadalmi problémákkal. Itt két különböző anyagi helyzetű és vallású fiatal szeret egymásba a 70-es években, New Yorkban.- Igen, ez a mi előadásunknak is fontos része. És bár szerintem az amerikai filmekből már mindenkinek ismerős ez a New York-i világ, de azért mi megpróbáltuk kicsit magyarítani a történetet.- Nem először és nem is utoljára játszotok Újpesten. Dózsa Lászlóval, az újpesti teátrum művészeti vezetőjével régóta szövögetünk közös terveket. így jött a Love Story is. És talán már elárulhatom, hogy tavasszal a Hyppolit, a lakáj című előadásukat láthatják majd az újpestiek, és az Újpest Napokra is tervezünk egy szabadtéri musicalt. Szeretünk itt játszani. JUHÁSZ MÁTYÁS Káin gyermekei Rendezte: Cerő Marcell. Irta: Cerő Marcell, Sára László. Operatőr: Kiss Rudolf Péter. Zene: Dominique Cadmer. 99 perc. Bemutató: február 12. A főbenjáró bűnök elkövetőivel általában szenvtelen rendőrségi tudósításokban, szenzációhajhász bulvárhíradókban, vagy fikciós filmekben találkozhatunk. Igazi választ a legfontosabb kérdésre, a miértre, egyik sem ad, mert többnyire nem is kíváncsiak rá - csak tényt közölni vagy szórakoztatni akarnak. Monory Mész András még a 80-as években úgy döntött, az ítélkezés kényszere nélkül próbálja bemutatni és megérteni, miért válik valaki gyilkossá. A tököli börtön falai közt forgatott Bebukottakban (1985) fiatalkorú elítélteket ültetett a kamera elé, akik döbbenetes őszinteséggel beszéltek bűnről és bűnhődésről. A film a rendszer gyomrát megfeküdte, betiltották, és csak '89- ben kerülhetett a nézők elé. Mi történhetett azóta Józseffel, Pállal és Zsolttal, a Bebukottak kölyökképű gyilkosaival? Hogyan élik ma mindennapjaikat, túl tudtak-e lépni a múlton? Erre volt kíváncsi Cerő Marcell, aki majd harminc év távlatából felkutatta az ötvenes éveiket taposó meglett férfiakat, és hetekre, hónapokra a nyomukba szegődött. Aligha meglepő, hogy egyikük sem tudta helyrebillenteni kisiklott életét. Van, aki hajléktalanként járja az utcákat, a másik egy pszichiátria lakója, a harmadik páriaként tengődve próbálja helyreállítani kapcsolatát a gyerekeivel. A Káin gyermekei, az elődjéhez hasonlóan, nem akarja lenyomni a néző torkán az úgynevezett tanulságot, hagyja inkább, hogy a képek, a szereplők és a sorsok meséljenek. Cerő filmje sem fejti meg a nagy rejtélyt - talán nem is lehet, hiszen maguk az elkövetők sem mind tudják megmondani, mi motiválta őket -, cserébe viszont hiteles, megrázó és katartikus. B. S. Love Story Egy szerelmes történet, sőt A szerelmes történet, vagyis a Love Story a szerelmesek napján, az Újpest Színházban. Február 14-én, Bálint-napon láthatják a romantikus darabok kedvelői a híres film musical változatát a Sziget- szentmiklósi Sziget Színház előadásában. A rendezővel. Pintér Tiborral beszélgettünk.- Nem csordul túl a szerelem?- Lehet, de a Love Story igazából nem egy vidám szerelmes történet. A darab háromnegyede nagyon pörgős és derűs, a 60-as, 70-es évek világhírű slágereivel tarkítva, de a vége szomorú, hiszen a történet tragédiába torkollik. Ezért is csináltunk musicalt a film színpadi adaptációjából, hogy egy kicsit feloldjuk a tragédiát ezekkel a fantasztikus dalokkal.- Sikeres a film musicalváltozata?- Több mint hatvanszor játszottuk eddig és mindenhol nagy sikert aratott. A musical ugye egy banális műfaj, hiszen normális esetben egy haldokló például nem kezd el énekelni. De a műfaj mégis feloldja ezt az ellentmondást, és a néző elfogadja, hogy a zenével mondjuk el a legmélyebb érzelmeinket.- Akkor azért óvatosan, patikamérleggel kellett kimérni az érzelmeket, nehogy sok legyen.- így van, könnyen giccsessé válhat, hiszen ebből nem lehet kihagyni a nagy érzelmeket. De könnyebbség, hogy a Love Story Shakespeare-ig vezethető vissza, Kinek a története? KÖNYV „hány féle szürke árnyalatot is mondtál?" Magyari Andrea: Sztori (Parnasszus 2010) Nem szürke, vörös. Rózsaszín és vörös. A könyv borítója az, én igy mondanám, de lehet, hogy ezeket az árnyalatokat másképp nevezik. Van, aki azonnal kiszúrja a legapróbb színbéli eltérést is, pontosan tudja a nevét, hogy melyik mire jó, akár egy tehetséges enteriőrtervezö, aki a tónusokat patikamérlegen keverteti ki. Árnyalatnyi különbség is számít, mert az egységesség a cél: belső térben a működést úgy alakítani ki, hogy az egyszerre legyen hatásos és Ízléses. Magyari Andrea kötete tele van az én sztorijával, sok-sok női én, alaposan kiszámolva, hogy épp elég legyen, nem sok, inkább kevés a jóból, olvasnám még tovább. Ötvenkét oldal, harmincegy vers. Négy fő részre tagolódik a kötet, nincs egységes lírai én, minden vers külön sztori, sokféle beszélő és helyzet van. Más-más tónus, persze csak árnyalatnyi a különbség, elég, hogy gyanakodjak, az író most játszik velem. Tényleg játszik. De nagyon komolyan, ahogy az egy valamire való játékban elvárható. Mesél, egyik história jön a másik után, drámai monológok sora, mire végzel a könyvvel, egy szakítástörténetté áll össze a kép. De kinek a története? Én arra tippelek, hogy Magyari Andreáé. Ő találta ki. Azt találta ki, hogy különböző sorsokba bújik bele. Közelít sorsokba, távolít magától, arrébb tol, pakolgat ide-oda, mások történetét meséli, magára igazítja. Lírai szerepjáték. Addig és úgy csinálja, míg tényleg az lesz, hogy a végén mindenki összeáll egy képpé. „minden komponálható" Ez a (strand) című vers első két szava. Nem véletlen a kisbetű, nem sajtóhiba a mondat elején. A Sztoriban minden kisbetű, ráadásul a címek zárójelbe kerülnek, így lett kitalálva, megkomponálva. „távolabbról / indulni most már ennek a tisztásnak /.'../ az első kutyatejnyomot újra elérve / mintha sajátunk lenne aztán az, ami / azon túl van: a senkiföldje / eltűnik, vagy befelé kezd terjeszkedni legalábbis, a / föld magja felé (mert ki hinné komolyan, hogy meghódítható / bármi", írja az (egy talált tájék megtisztítása) című, kötetzáró versében. Nem csak itt, a kötet többi darabjában is ehhez tartja magát: a keresést közelíti hozzám, nem a meghódításra játszik, ezzel (is) győzött meg. És a plasztikus képekkel, tapintatosan brutális mondataival, árnyalataival, ahogy megmutatta a történetekben a benyomódáso- kat, szúrásokat és ajtóréseket. TALLÉR EDINA
