Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)
2015-12-03 / 35. szám
MOZAIK Minden vasárnap egy-egy gyertyát gyújtunk meg a koszorún. Mindegyik gyertyának más- Azért várom a Mikulást, mert meghozza az ünnepeket, együtt lesz a család és új emlékeket szerzek. Nagy Attila 4. a Azért várom a Mikulást, mert jó érzéssel tölt el, „boldog vagyok”, amikor nem a lábam van a csizmámban, hanem csoki és mandarin. Érzem, hogy hihetek a létezésében. Tavaly, amikor eljött hozzám, beleülhettem az ölébe, és elmondhattam neki, mit kérek. Várom, hogy megint ölbe vegyen és kívánhassak valam it tőle. Hosszú Vivien 4. a Azért várom a Mikulást, mert feldobja a napomat, ha látom és érzem, hogy anyuék boldogok, mert a Mikulás boldogsága ott van a szívük mélyén. Vass Viktória Boglárka 4. a Azért várom a Mikulást, mert olyan kedves, hogy akkor is jön hozzám, ha hóhegyek vannak nálunk. Rudolf Liliána 4. a Várom a sok édességet az adventi naptár elé, ami a falunkon van. Akkor is eljön hozzánk, ha nem esik a hó. Sándor Petra 4. a Én azért várom 6-án reggel a Mikulást, mert nagyon jó látni, hogy a húgaim kíváncsian Hipp-hopp fut a szán, siklik szaporán. Dobrokol a havon szélvész paripám. Hejhó ügyesen vágtat tüzesen, húzza a teli szánt fénylő hegyeken. Hipp-hopp fut a szán villám-paripán, végtelen utakon dobban szaporán. Szepesi Attila: Télapó éneke néznek bele a cipőjükbe. És jó látni azt is, hogy őszintén boldogok, gyönyörű érzés, ha tudom, olyan nyugodtak, mint karácsony este. Úgy köny- nyű elképzelni, hogyan érkezik a jóságos öregember, ha esik a hó. Azt hiszem, ez a legszebb reggel az évben. Harmati Anna Janka 4. c Most, hogy már negyedikes vagyok, megrendült az a hitem, hogy tényleg létezik a Mikulás. Kiskoromban még jó mese volt, hogy rénszarvas szánján, nagy zsákjával minden jó gyermekhez elrepül és visz neki ajándékot. De így, „nagy gyerekként” is várom teljes szeretettel. Barta Eszter 4. c Bennem mindig jó emléket idéz fel a Mikulás- várás. Nem számít az ajándék, mert „jobb adni, mint kapni”. Gondolom, remélem, hogy sokan így vagyunk ezzel. A Mikulás összehozza az egész családot. Végül is mindenkinek szüksége van Mikulásra. Kiskoromban én úgy képzeltem el a Mikulást, mint a gyerekek szuperhősét! Németh György 4. c Alig várom, hogy a párnám alá rejtett ajándékot megkapjam, amit a Mikulás szánt nekem. Szerintem ő kedves, jószívű és gondolatolvasó. Remélem, az idén is sok finomságot kapok. Rácz Lujza 4. c Sok finom édességet hoz, és többnyire havat is. Viccesek a krampuszai. Németh Levente 4. a (folyt. köv. jövő heti lapszámunkban) TiZESVILLAMOS - KÜLÖNJÁRAT Első látásra Akkor most vissza az időben! A XX. század '40- es éveibe, a Szent István téren álló kis kultúr- házhoz, mert a történet oda kapcsolódik. Alighanem csak Katolikus Kultúrháznak nevezték, a Legényegylet nem ott volt. A sokat megélt kis épület mind a mai napig áll. Ott tárgyalták Csík József apátplébános politikai perét 45 után, aki mellesleg alapítója is volt az intézménynek. A felmentő ítélet kimondását követően átvonult a templomba, az egybegyűlt hatalmas tömeg pedig a „Jöjj el Szentlélek, Úristent!” énekelte a téren. Apám mindig szóbahozta, amikor hozhatta, hogy bezzeg Mindszenty perénél ezt már nem lehetett vagy nem merték megcsinálni. Pedig Pesten, a belvárosban csak két gép- pisztolyos állt a tárgyalótermet magába foglaló épület előtt. Az Árpádi úti kereszeződés, egy-két évtizeddel később A volt Katolikus Kultúrház később lett úttörőház, úttörő- és ifjúsági ház a legkülönfélébb funkciókkal felruházva, de nekünk azért volt történelmi hely, mert apa ott ismerte meg anyát. Egy életre. Apám nagyon jól zongorázott, bár nem a legszabályosabban, mert csak hallás után játszott, naturalista volt, nem ismerte a kottát. De nagyon jó hangulatot tudott varázsolni maga köré. így tett szombat délutánonként a Katolikus Kul- túrházban is: táncra játszott az 5 órai teákhoz. Egy alkalommal aztán a zongora mellől megpillantott egy kedves, csinos kis szőke hölgyet, amint az ő zongorajátékára táncolgat egy fiatalemberrel. Számok múltak, számok kezdődtek, de kis szőke csak táncolt, miközben partnere egyre inkább belemelegedett a slágerek ritmusába. Apám ekkor megállt, leállította a zenét, lecsukta a zongora fedelét. Lement a táncolok közé és szíve választottját azon mód lekérte a partneréről.- Akkor most mire fogunk táncolni - kérdezték a körülöttük álldogáló, táncolni vágyó fiatalok.- Majd fütyülni fogok - válaszolta apám, és fütyült. Belekezdett egy slágerbe, és táncolt a lánnyal, aki úgy megtetszett neki. Fokozatosan, egyre inkább táncolt már mindenki a teremben. A kis helyes szőke lett az anyám, a bátor, gáláns zongorista az apám. És együtt éltek, míg meg nem haltak. RÉTI JÁNOS 10 | ÚJPESTI NAPLÓ - X ÉVFOLYAM, 35. SZÁM, 2015. december 3. Mikulásváró 1.1
