Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)
2015-02-05 / 4. szám
I I ÚJPESTI NAPLÓ - IX. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM, 2015. február 5. KulTérKép Az elveszett európai Rendezte: Sipos József. írta: Sipos József, Székely Ferenc. Operatőr: Gázon Francisco, Tóth Zsolt. Szereplő: Simon Kornél. Közreműködők: Nina Lagergren, Komoróczy Géza prof, Lajos Attila, Szita Szabolcs prof. 67 perc. Bemutató:február S. Országa egyik leggazdagabb családjába született bele, választhatta volna ő is a biztonságos, nyugodt életet. Ha palesztinai útja során nem érinti meg a Németországból elmenekült zsidók sorsa, ha Stockholmban történetesen nem egy magyar zsidó férfi cégénél kezd dolgozni, aki segítséget kér tőle, akkor talán ő is a kényelmes túlélést választja, mint a második világégésből kimaradó semleges országok polgárainak többsége. De Raoul Wallenberg - mert róla van szó - nem tudott tétlen maradni, amikor látta, hogy embertársai százai, ezrei, százezrei szorulnak segítségre egy olyan kelet-európai országban, amelyet ő maga alig ismert. Mindennemű diplomáciai múlt nélkül nevezték ki a budapesti svéd nagykövetség titkárává - más nem nagyon merte vállalni a megbízatást -, azzal a nem titkolt céllal, hogy segítsen a deportálásra ítélt magyarországi zsidóknak. Az általa kitalált védő-útleveleknek köszönhetően végül több ezer honfitársunkat sikerült megmentenie a biztos pusztulástól, őt magát azonban a budapesti gettó felszabadulása után a szovjetek elhurcolták. Nevét ma utca viseli a 13. kerületben, könyvek, kiállítások és filmek őrzik az emlékét. Először Richard Chamberlain kölcsönözte neki az arcát (Wallenberg: Egy bős története, 1985), majd Stellán Skarsgard bújt a bőrébe (Jó estét, Wallenberg úri, 1990). Vannak azonban történetek, amelyeket nem lehet elégszer elmondani, mert az újabb és újabb generációknak is tudniuk kell róluk. Ezért készült el Az elveszett európai, Sipos József dokumentumfilmje, amely túlélőket, szemtanúkat, Wallenberg rokonait, illetve magyar és svéd történészeket megszólaltatva rajzolja meg a hős portréját. A rengeteg archív felvételt, sőt fikciós képsorokat is felhasználó film alapos és fontos munka, amely nagy szavak nélkül tudósít az emberről az embertelenségben. B.S. A film a Miniszterelnökség Civil Alap - 2014 pályázati program keretében jött létre. Barbár értelem Képzeljenek el egy kissé különc, az átlagnál sokkal műveltebb, olvasottabb férfit, aki tiszteli a múltat, de vágyik az újra, aki szenved a poros, a korral haladni képtelen közegtől, amelyben él és alkotni próbál, és akit az itthoniak sokszor egyszerűen bolondnak, a tőlünk nyugatabbra élők pedig egyszerű barbárnak tartanak, holott ő modernizálna, művelne, újítana, de nincs kinek. Aztán képzeljenek el egy másik, ugyancsak tanult férfit, akit leginkább műveltsége és mássága miatt képtelen befogadni és elfogadni mindenkori európai környezete, ugyanis pallérozottsága nem passzol a külleméhez, mert teljesen más, mint a többiek, vagyis kultúrájában meglepően hasonló, kinézetében viszont dermesztőén különböző, tudniillik ő afrikai, ha úgy tetszik, színes bőrű, így inkább nézik egzotikus tárgynak, mint embernek. És, ha nem mondtam volna még, ne a felvilágosult jelenbe képzeljék őket, hanem a 18-19. századba, a felvilágosodás korába. Hőseink egykor valóban éltek. Egyikük Kazinczy Ferenc, író, költő, műfordító, nyelvünk újítója, irodalmunk szervezője. Másikuk Angelo Soliman, akit egy herceg vásárolt rabszolgaként, majd afféle kísérleti alanyként taníttatta, kiművelte és vitte magával a császári fővárosba, Bécsbe. Itt találkozott az ifjú Kazinczyval, akivel tán hasonló műveltségük, idegen- ségük és különcségük okán barátokká lettek. Az ő történetüket meséli el Péterfy Gergely tavaly megjelent, valóságon alapuló, de fiktív regénye, a Kitömött barbár. Helyesebben, a könyvben Kazinczy felesége, Török Sophie mesél. Időben jóval hőseink halála után, a Természettudományi Múzeum raktárában, Angelo Soliman kitömött testét nézve emlékszik visz- sza a közös életükre férjével, kezdeti boldogságukra, meghiúsult terveikre, teljes elszegényesedés- ükre, az 1833-ban pusztító kolerajárványra, amit szeretett ura nem élt túl, és visszaemlékszik hőseink közös, hátborzongató történetére, melyet Kazinczy csak a halála előtti utolsó napon mesélt el neki. Péterfy könyvében a lendületes történetek, a valóság és fikció okos elegye letaglózza az olvasót, aki borzongva döbbenhet rá a felvilágosodás sötétségére, az értelem barbárságára, és arra, hogy milyen nehéz különbözni másoktól, többet tudni másoknál. Péterfy Gergely - Kitömött barbár, Kalligram, 2014. JUHÁSZ MÁTYÁS Rockopera Bosco Szent Jánosról A Szalézi Társaság megalapítójáról, Bosco Szent János katolikus papról készített rockoperát a Szőke István Atilla-Szűts István szerzőpáros. A Gyermekek fénye címmel megjelent CD bemutatóját január 31-én tartották az Óbudai Kulturális Központban. Az eseményen a főbb szerepeket éneklő művészek (Vadkerti Imre, Fehér, Nóra, Bedőcs Imre, Makrai Pál, Solti Ádám, Pipper Dávid, Kovács Koppány, Papadimitriu Athina) is jelen voltak és előadtak néhány szerzeményt a rockoperából. D. V. ZENE
