Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)
2015-01-29 / 3. szám
KulTérKép Mancs FILM Rendezte: Pejó Róbert. írta: Pejó Róbert és Szy Katalin. Operatőr: Szatmári Péter. Szereplők: Trill Zsolt, Holecskó Orsolya, Keresztes Tamás, Szacsvay László. 92 perc. Bemutató: január 29. Mindig szükség van egy hősre, valakire, akire kortól, nemtől, pártállástól függetlenül büszkék lehetünk. Az sem baj, sőt kifejezetten hasznos, ha kettő helyett négy lába van. Mielőtt Overdose átvette volna ezt a szerepet, a legnagyobb magyar állatsztár a miskolci mentőkutya, Mancs volt. Lehóczki László csodaebének hőstettei számosak, a világ megannyi pontját bejárta, dolgozott víz alatt és föld felett, romok közt és hegyekben, segédkezett többek közt a salvadori, az indiai és az izmiti földrengéseknél. Ismerve a mozi és a cuki négylábúak bensőséges viszonyát, csak idő kérdése volt, mikor kerülnek filmvászonra Mancs kalandjai. Hősünk 2006- os halála után rögtön megkezdődtek az előkészületek - ekkoriban éppen Jean Renót szemelték ki a gazda szerepére -, de a forgatás sem 2008-ban, sem 2010-ben nem indult el. A Mancs ezen a héten végül mégis megérkezett a mozikba, de ez a Mancs már nem az a Mancs. A producerek úgy ítélték meg, hogy a sztárkutyáról nem lehet hagyományos életrajzi filmet készíteni, ezért az alapötletből egy teljesen fiktív történetet gyúrtak. A lényeg persze ugyanaz: egy hiperaktív németjuhász kölyökből, a kitartó gazda (Trill Zsolt) segítségével, világbajnok mentőeb lesz. Hogy ennyire azért ne legyen egyszerű a képlet, Pejó Róbert rendező és stábja úgy döntött, mesefilmet kanyarít a történetből, animációs betétekkel, megelevenedő „szagtündérrel", és az emberiilletve a kutyanézőpont váltogatásával. A Mancs így végül, az eredeti tervekkel ellentétben, nem a teljes korosztályt célozza meg, „csak" a legkisebbeket. Hogy ez bocsánatos bűn-e, azt a gyerekközönség reakciója dönti majd el. B. S. Boldogtalanság az Auróra-telepen n. ■it **"**»882 Boldogtalansáp;' v az Aurora • telepen Mán-Várhegyi Réka valóságos. Ez a legjobb benne, és az, hogy még a szürreális dolgok is valóságosak történeteiben. Egyszerűen, természetesen ír hétköznapi életekről, de mindvégig ott van a kettősség a sztorikban. így történt, vagy teljesen máshogy, mégis elhiszem. A beszélő több alakban jelenik meg, vagy több szemszögből láttat hasonló érzéseket. Felkel egy forró nyári hajnalon a férje mellett, és arra ébred, hogy ő Lionel Messi, az FC Barcelona játékosa. Egy másik novellában ikertestvérével Tündének és Xéniának hazudják magukat a strandon, majd egy bizarr szituációba keverednek egy másik család gyerekeivel. Olyan is megesik, hogy Magdi egy átlagos szerda délután még otthonról dolgozik, majd az ebéd, a két isler, a tejeskávé, és a két pohár bor után farmerban fetreng az ágyban. „Nem sokkal később a Rottenbiller utcán ballagott a Király utca irányába, és melege volt a kapucnisban, amit hirtelen magára kapott. Fruit of the Loom. A pulcsi egy éve még egy fiúé volt. Estére kitisztult egy kissé a levegő. Magdi arról álmodozott, hogy ha meglátja ezt a fiút valamelyik sarkon, akkor nekifutásból lefejeli." Nem így történt, megszólalt a telefonja, és hamarosan már a magyar-román határ túloldalán találta magát, ráadásul ő vezetett. A szülést nem neki kellett levezetni szerencsére, a kismama agykontrollos édesanyja, aki jártas a reinkarnációs és születéses hipnózisban, mindent elintézett. Boldogtalanság helyett rengeteg humorral és iróniával találkozunk, sorsokkal és helyzetekkel, melyek akár a mi a történeteink is lehetnének. Vagy nem. VG Mán-Várhegyi Réka, Boldogság az Auróra-telepen című kézirata nyerte 2013-ban a JAKkendő díjat, majd 2014-ben a József Attila Kör és a Prae.hu közös kiadásában megjelent a könyv is, az egyedi borítóval. D KÖNYVAJÁNLÓ Pisti én vagyok? Én? Nem vagyok Pisti. Ön? Tán Ön sem. Akkor kicsoda az a Pisti? Egy író, vagy egy katona, esetleg egy hentes. Inkább egy zsoké, még inkább egy száztízes mellbőségű kereskedelmi iskolai tanár. Rákkutató. Kivégző és kivégzett. Hős és átlagember. Mindenki és senki. Azaz Én. Vagy Ön. Örkény István 1969-ben írta a Pisti a vérzivatarban című művét, melyet sok drámatörténész Az ember tragédiájának tovább- értelmezéseként aposztrofál. Vagyis Örkény groteszkségével fűszerezett örökérvényű emberiségdráma ez a darab, és bár kulisszája a (vér)zivataros huszadik század, de ma is teljesen aktuális. Már-már kortárs. Hiszen az új században is mindenki próbál boldogulni valahogy, ki-ki aszerint, hogy milyen lapokat osztott neki a sors, különféle foglalkozásokban és helyzetekben, kissé tudathasadásos állapotban, mert egy személyben vagyunk sokfélék, egyszerre gonoszok és jók, boldogok és elveszettek, szeretők és gyűlölők, sokszor egyszerre vagyunk az alfa, mi több, az omega. A darab színlapja szerint jelen van ugye Pisti, aki minden e cikk elején felsorolt foglalkozást űz, és szereplőként vannak jelen előnyös és kevésbé előnyös tulajdonságai: Tevékeny Pisti, Félszeg Pisti, Kimért Pisti. Egyként mindenki. Örkény a darabja kapcsán a portugál költőt, Fernando Pessoát citálja, aki négy különböző néven írt négyféle, egymáshoz nem is hasonlító verseket, így négy néven lett világhírű költő. „Egynek lenni börtön”, írta a jeles luzitán poéta. Ez lehetne a mottója a GlobART társulat Pisti a vérzivatarban előadásának is, melyet az Újpest Színházban láthatott a nagyérdemű. A nyitójelenetben hatalmas köteleken, marionettbábúként lógnak a szereplők, ugyanazt a szöveget mondva, egyként, de sokfélén. Az összművészeti társulat tragikummal, humorral, árnyjátékkal, tánccal, zenével teszi teljessé ezt a sokféleséget. Előadásukban fanyar Örkényi groteszkséggel mutatják meg, hogy Pisti nem csak Ön és én, hanem bizony mi vagyunk. Mindannyian. (Pisti a vérzivatarban - GlobART társulat, Újpest Színház) JUHÁSZ MÁTYÁS
