Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)

2015-05-07 / Különszám, Újpesti találkozások

I

ÚJPESTI TALÁLKOZÁSOK

Már a fiatalok is beülnek a vinotékákba akár egy pohár rozéra. Kíváncsiak magára a borra és az azt körülvevő hangulatra.

► A város tele van borbárokkal, látni lazább helyeket is. Ki a közönségük?

E.D Sajnos ugyanaz a tízezer ember, de azért egyre többen nyitnak ebbe az irányba. Már a fiatalok is beülnek a vinotékákba, akár egy pohár rozéra. Kíváncsiak magára a borra és az azt körülvevő hangulatra. Ha egy francia utcaseprőt megállítok Párizsban és megkérdezem a borról, tud róla társalogni, a szókincse is megvan hozzá. Annak, hogy nálunk is bekerüljön a bor a mindennapokba, még nagyon sok akadálya van.

► Szemléletváltásra gondolsz?

E.D Fogalmazhatunk így is, de mondanék egy sokkal egyszerűbb példát. Az egyik ok a zéró tolerancia a KRESZben. Akármerre járunk a világban, az emberek nyugodt szívvel megisznak a vacsorához egy pohár bort, majd hazamennek. A magyar éttermekben nincs borfogyasztás. Egy hazai étterem egy magyar borásztól kis tételekben rendel egy-egy kartonnal, 6-12

palackkal maximum. Egy jó barátom Hamburgban két kis étterem borlapját állítja össze szezonálisan, háromhavonta. Egy étterem az adott borból nagyjából kilencezer palackot ad el a három hónap alatt. A magyar piacon ezektől a számoktól egy borász elájul.

► Ki segít a magyar borászoknak?

E.D : A magyar ember általában az államtól várja a segítséget. Kedvelem az ellenpéldákat, a borászatban több is van, például egy ismerősöm, Tokaj-Hegyalján. Újságíró volt, a felesége művészettörténész, megszerették a bort és leköltöztek Erdőbényére. Vettek egy kis házat és egy két és fél hektáros szőlőt. Ez a borász úgy gondolta, nem áll be a sorba. Nem igényelt támogatást, és olyan helyeken vette a szőlőt, amit megművel- hetetlen területnek minősítettek a meredek hegyoldalban. A gyalogművelési tőkéket egymaga műveli kapával, és nem készít édes bort. A vásárlói manhattani, londoni és dél-afrikai butikéttermek.

17