Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)
2015-05-07 / Különszám, Újpesti találkozások
ÚJPESTI TALÁLKOZÁSOK ^ H.B.: Nem. Folyamatosan jönnek új rendezők, akik néha olyat kérnek tőlem, amit nem is tudtam, hogy tudok. És ez nagyon izgalmas. ► Nehezebb filmben játszani, mint színházban? H.B.: Teljesen más színészi eszközöket kíván a kettő. A Vígszínház színpadának közepe huszonhét méterre van a nézőtér első emeletétől. Úgy kell hitelesen játszani, hogy az eljusson odáig. Nagyon nehéz biztosan tudni, hogy mi az, ami már sok, és mi az, ami még kevés. A helyes arányt kell megtalálni. Ez mondjuk a filmre is igaz, csak ott belemászik a kamera az arcodba, és egy pillantás is elég a kifejezéshez. ► Ha már a családot említette az imént, szinte az összes önnel készült interjú kiemeli harmonikus családi életét. H.B.: Nem én vagyok a nagy magánzó, az biztos. Ugyan szeretek egyedül lenni és gondolkodni, de csak úgy, ha utána csatlakozhatok a társasághoz. Akár a családban, akár a színházban együtt lenni a többiekkel, közös dolgokért küzdeni. Mert közösen jó, azt gondolom. ► Március 24-én a Pereg a film...zene című előadásban játszott Újpesten. Mikor lépett itt fel ezelőtt utoljára? H.B.: Talán a Boldog születésnapot című vígjátékot játszottuk itt körülbelül tíz éve. De mostanában sokat járok Újpestre, és mindig meghat, hogy milyen kedves része ez a városnak. Bensőségesebb hangulatú, mint Budapest többi része. Olyan, mintha a városon belül lenne egy másik város. H ... mostanában sokat járok Újpestre, és mindig meghat, hogy miiyen kedves része ez a városnak. Bensőségesebb hangulatú, mint Budapest többi része. Olyan, mintha a városon belül lenne egy másik város. 7
